Igen, az East Enden ültem, és rosszul írtam, nem Boleyn, hanem Betway stand.

Én döbbentem figyelem, hogy mennyire másképp kezelik ma a régi huligánokat: 30-40 éve rettegtek tőlük, a nemzet söpredékének tartották, nem győzték lecsukni őket, most meg boldog-boldogtalan velük fotózkodik, filmekhez segédkeznek, könyveket adnak ki, köztiszteletnek örvendenek. Szuper jól megélnek abból, amit a Thatcher-kormány tűzzel-vassal irtott. Baromi menők lettek a huliganizmusról szóló filmek miatt.

Tőlem ez a világ távol áll, habár elolvastam róla néhány dolgot. Engem inkább Anglia post-punk korszaka kapott el, az a zenei világ meghatározó az életemben. Ezért is szeretem az Awaydays című filmet, amiben keveredik az a zenei szubkultúra és a huliganizmus.