Az egyenírányítással kapcsolatban találtam ezt a jó magyarázó ábrát egy német oldalon, amely a Märklin mozdonyok 70-es kapcsolását mutatja, ami a de facto szabvány ebben a müfajban.

A feliratok jelentése:

Stator-Wicklung - állórész tekercs,

Rotor-Wicklung  - forgórész tekercs,

Rad auf Schiene - kerék a (külsö) sínen,

Schleifer auf Mittelleiter - (áramszedö) csúszka a középsö sinen.

 

A tekercsek végpontjait pedig úgy kell megválasztani, hogy ebben a bekötésben és emellett a sinpolaritás mellett a mozdony elöre haladjon. Ekkor lesz egy háromsines mozdony teljesen Märklin 70-es kompatibilis.

 

Az Elöre vonatok esetében értelemszerüen az eredeti Pannónia menetirányhoz és polaritáshoz kell alkalmazkodni az "elöre/hátra" menetirányok beállításának összehangolásához. 

 

 

Ami pedig a szabadonfutó, védödiódát illeti, annak alkalmazása a megfelelö egyenirányitó (Graetz híd) kiválasztásával elkerülhetö. A diódahidakat nem csak a nyitóírányú, vagyis az egyenirányítandó feszültség és áram jellemzi, hanem az Urrm = max. repetitive reverse voltage is, vagyis a maximális fordított irányú zárófeszúltség is!

 

Az alábbi példa egy 2A-es típust mutat, amely 140V-ig alkalmazható, de 200V fordított feszültséget is elvisel, miközben a kiskereskedelmi darabára 100 forint körül van. Ezt nem nagyon fogja agyoncsapni egy mozdonymotor sem. Ha pedig az áramot is kicsit nagyobbra választjuk, akkor még hosszabb élete lesz az eszköznek.

 

Üdvözlettel!