Szia!

Bár Ervinnek szólt a kérdés, válaszolok rá. Felhúzóst jelent. Ugyanolyan tekercsrugó tárolja az energiát, mint a régi órákba. A tekercsrugót hosszú ( a nagy óráknál több méter is lehet ) rugóacél csíkból készítik, amit szorosan feltekernek és egy olyan kalodába zárják, ami megakadályozza a szétugrását. A rugó külső végét a kalodához ( tokhoz) rögzítik, a belső végét pedig egy forgó tengelyhez, amin egy fogaskerék van. A fogaskerék egy másik fogaskerékhez csatlakozik, ami gyorsító fogaskerék áttételrendszeren keresztül végül a hajtó kerekekre juttatja a forgó energiát. Órák esetében a végcél a mutatók, amiknek még egy külön áttételük van, attól függően, hogy kis, nagy, vagy percmutató. Tehát az energiát az ember adja a felhúzáskor az óraműves szerkezetnek. A játékvonat gyártás hajnalán még nem volt megfelelő teljesítményű és ennek ellenére kisméretű villanymotor. Másrészt a mechanikus, tehát rugós órák gyártása már nagyon magas technológiai szintet képviselt és nagyon pici mechanikákat tudtak sorozatban gyártani. Ezért kézenfekvő volt a vasút tervezőknek, hogy ehhez nyúljanak. Azon kívül semmilyen előre kiépített energia hálózatra nem volt szükség. Természetesen a kezdetben a gőz hajtást is igénybe vették, mint az igazi mozdonyoknál. De ez jóval drágább kivitelt eredményezett, azon kívül a gyerekek kezében ez még tűzveszélyes is volt. Viszont egy gyűjtőnek igazán ez a legnagyobb kincs.

No sikerült jó hosszan, de remélem érthetően leírnom az óraműves hajtást ( bár néhány dolgot, mint a kilincskerék és a centrifugális fordulatszám szabályozást kihagytam ) Amennyiben kéred, néhány fényképet is fel tudok tenni nagyobb méretű óra mechanikus szerkezetéről.

Üdv. Zoli