A napokban az iskolák tantestületeit keresték meg azzal a céllal, hogy a jelenleg használt történelem könyvek kiegészítéseként vásárolják meg a kiadó jelenleg leghitelesebb kiadását. A nagyon szépen illusztrált könyvekről azonban néhány oldal fellapozása után kiderült, hogy számomra elfogadhatatlan írásokat tartalmaz - írja olvasónk.

Lehet, hogy én vagyok tájékozatlan és valóban ennyire szemét nemzet lennénk? - teszi fel a kérdést. 

Alább közlünk néhány idézetet a könyvből.

Nemere István: Trianontól a rendszerváltásig
Nagykönyv Kiadó A mi világunk sorozat
Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Debrecen

4. oldal: „Sajnos az esetek többségében, 1867 után pedig minden alkalommal a magyarok is elnyomók lettek a nemzetiségek számára, irtották az iskoláikat, akadályozták az anyanyelvük használatát, a magyar nyelv használatára kényszerítették őket.”

5. oldal: „Amikor kiderült, hogy körös-körül új államok készülődnek, vagy már meg is alakultak, a magyarok csak hüledeztek. Ahol eddig éltek, egyszerre hirtelen nagyon sokan lettek a szlovákok, románok, szerbek, ukránok, akárkik... De hát azok eddig is ott éltek, csak a magyarok a statisztikákban magyaroknak állították be őket. Most aztán döbbenten nézték, hogy mennyi szlovák, román stb. van mindenfelé, akik „ősi területeikről” beszéltek, azt akarták visszavenni a magyaroktól.”

6. oldal: „Hanem amikor 1918-ban egyszer csak kiderült, hogy a háborút elvesztettük, és azelőtt sohasem látott államok nőttek ki hirtelen a földből, lett Csehszlovákia, Jugoszlávia, Románia, és ezek mind más nyelvet használtak, magyarul nem is akartak tudni annak alattvalói, másféle pénzt használtak, és a területükön élő magyarokat, akik eddig azt hitték, Magyarországon laknak!- választás elé állították: vagy az új ország állampolgárai lesznek (persze kisebbségben, akiken most majd megtorolják mind azt, amit ők szenvedtek el a magyaroktól évszázadokon keresztül); vagy otthagyják a vagyonukat, minden ingatlanukat, és belefutnak a vakvilágba!” 

47. oldal: „A termelés, a gyártás alacsony színvonalon zajlik, a megtermelt javak nem elegendőek még arra az életszínvonalra sem, amit addig tudtak biztosítani az embereknek (csak azért, nehogy ismét fellázadjanak). Ám ahol nem kapitalizmus van, ott az emberek nem dolgoznak, illetve jóval kevesebbet, és azt is rosszabb szinten, mint a kapitalista gyárakban, vagy földeken, vagy szolgáltatóknál.
A szocializmusnak nevezett rendszerben senki sem dolgozta magát halálra, az élet minden területén érvényesült a „ha ti keveset fizettek, mi keveset dolgozunk”- elv. Csak összehasonlításul: egy koreai nagyvállalat a 2000-es évek elején a maga százezer dolgozójával pontosan annyit termelt, amennyit ugyanakkor az összes magyar munkavállaló, vagyis 4,9 millió ember! Ami arra utal, hogy egy koreai kapitalista munkás pontosan 49-szer hatékonyabban dolgozik még ma is, mint a magyar munkás. Ez persze érvényes az élet más területein is; nyilvánvalóan egy ottani paraszt is több tízszer hatékonyabb, mint egy magyar mezőgazdasági munkavállaló, vagy akár földtulajdonos.”