De hogy ne csak a levegőbe beszéljek:

Prohászka Ferenc: Szőlő és bor / A termő szőlő munkái / A metszés

"A termesztett szőlőfajták a vadon élő szőlőktől származnak ugyan, de tőlük ma már igen sokban különböznek. Ősi helyén a vadon élő gondozatlan szőlő szabadon növekedő hajtásai a fára kapaszkodnak fel vagy a földön kúsznak, fürtjei kicsinyek, bogyói aprók, levük savanyú. A szőlő sajátos tulajdonsága, hogy mindig az éves vessző felső, illetve legmagasabb részein levő rügyei hajtanak ki, ezért gondozatlanul nagy területeket képes beborítani, szárrészei azonban hamar felkopaszodnak.

Az ember már sok ezer évvel ezelőtt rájött arra, hogy ha a szőlőt nem hagyja szabadon növekedni, hanem mesterségesen szabályozza növekedését, akkor termése több, bogyója nagyobb, lédúsabb, leve pedig cukrosabb lesz. Így az apró, silány, kevés cukrot és sok savat tartalmazó bogyójú termésből az ember kitartó munkájával hosszú évezredek alatt nagy fürtű, nagy bogyójú, cukorban gazdag és kiváló zamatú, amellett tetszetős külsejű termés alakult ki.

Később, amikor az ember a szőlőt őshazájától eltérő éghajlati viszonyok közé vitte és termeszteni akarta, ezt csak a szőlő fejlődésének irányításával, törzsének célszerű alakításával tudta úgy elérni, hogy az ott hasznot hajtóan termeszthető legyen. Így alakultak ki a környezet hatására a szőlő különböző művelésmódjai."