Wass Albert: MESE

Az Isten előtt álltunk régen,
egyetlen testvérem és én,
s a nagy Urat zokogva kértem:
engedje meg, hogy mint az égben,
a földön is legyen enyém.

Bár egy reménysugárkát adjon,
ha talán ennyit nem lehet,
hogy lent a könnyes, bús világon,
hogyha keresem, megtalálom
az én testvéremet.

És szólt az Úr: adok neked
ezer virágos, könnyű álmot,
s ha egyedül vagy, ha bánat vert meg,
s minden könnyeddel őt kerested,
talán megtalálod!

Érzem, ezen a bús világon
valaki engem vár, szeret,
S gyötör ezer tavaszi álom:
kerestem bár, de nem találom
az én testvéremet.