Sík Sándor

Kéz kézben

Tudod, mióta árvák lettünk, 
És köd előttünk, köd megettünk, 
Te maradtál magad nekem: 
A föld azóta idegen.

Azóta e világi élet 
Egy árnyalattal feketébb lett, 
És hűvös minden arc nekem, 
Csak te maradtál melegen.

Tudod, hogy így maradtunk ketten; 
A többi szerteszéledetten 
Éli a maga életét: 
Csak itt nálad nincsen setét.

Ha együtt így kéz-kézben űlünk, 
Még alig is ment el közűlünk: 
Még melegszünk a melegén. 
Ó maradjunk így, te meg én.

Hisz mintha most is hína minket, 
És összefogná kis kezünket, 
Mint annyi boldog éven át, 
Hogy mondjuk az Úrangyalát.

Így, így maradjunk mindig ketten, 
Szent árnyékától meglepetten, 
Amilyeneknek Ő szeret: 
Két szép, imádkozó gyerek.