Tételezzük fel, hogy a fény-és a gravitációs hullámok (mint téridő görbületek) terjedési sebességének azonossága, pusztán véletlen egybeesés.

Ekkor mindezeket állíthatnánk:

- a fény (általunk vélt) abszolút sebessége nem azért relatív, mert annak terjedési sebessége, a gravitációs hullámok (feltételezett) terjedési sebességével azonos

- a fényként érzékelt (téridőben terjedő) energiaállapot, a jelenünk jövőjének múltja

- a jelen ugyanúgy nem ad értelmet a múltnak, mint ahogyan a jövő se determinálja a jelent... ezért csak nézünk, mint malac a zsebórára; miközben gondolunk valamire

A térbeli végtelen, ebben az értelemben nem létezhet. Az mindenhol és mindig, egyként van jelen. De azért (dicsőségünkre), mi küzdünk, mint malac a jégen.:-)