Én a hegyvidéki szőlőkre gondoltam, ezekre nem... Ott tényleg fenn voltak az oldalban,

ahol már csak a szőlőnek volt jó. De a filoxéria után--az alany miatt is- kénytelenek voltak

"alábbszállni". Az emlegetett dolgozat ezt taglalja elsősorban s utánajárt alaposan (kivéve annak

amit irtam), s akkor is, mint azóta sokszor "filoxériavészre rátettek sok lapáttal", hogy azután olcsón

felvásárolják a jó termőterületeket (Ny-on ez kesébé érvényesült).

Badacsonyban -igaz ez kevésbé régi dolog-- régebben jártam a hegyen ott van az erdőben a szőlő, de felhagytak vele...

Amiről te beszélsz, az más... Amig nem csak filoxéria nem volt, de lisztharmat, és pernoszpora sem

az azért egészen más...

Persze ez a múlt, amely tényleg nem hozható vissza, de lehetne ismét "felvonulni" a magas dombokra hegyekre (egyébként azt olvastam:500 m felett nincsenek tavaszi fagyok, de hol vannak Mo-on ilyen helyen szőlők???)Persze "ki a csuda lesz, aki kinlódni fog ezzel?"

Sokszor gondolok arra, hogy mennyit kellene szegényedni a világnak--ne legyen-- hogy ennyit dolgozzon, s megbecsülje azt, ami van?

 

Dombocskán ezt próbálom és sikerrel--igaz nem lehet belőle meggazdagodni-- ebben a száraz meszes agyagos napos oldalban nem termett semmi, de a szőlő-- nemes-- jól érzi magát (oltvány, nem saját gyökerén).

üdv PJ