"filoxéra előtt nem voltak oltványok mégis voltak minőségi(?) szőlőink és boraink is.

Sőt egyre inkább meggyőződésem, hogy még jobbak voltak."

Érdekes a felvetésetek, ezen én is gondolkodtam már sokat. De nagyon nem vagyok biztos benne, hogy jobbak lettek volna (illetve persze van most is olyan kategória, aminél csak jobb lehetett). Persze semmit se tudhatunk biztosan az 1870 előtti borokról, de sokat tudunk arról, hogy hogyan is művelték. A parasztság kis parcelláiban a szőlő bak vagy fejműveléssel, sokszor karó nélkül éldegélt, nagyon sokszor még trágyázást sem kapott évtizedekig. A tőkék nagy összevisszaságban, sokszor gyümölcsfákkal tűzdelve, minden féle fajtát használva (sokszor a lényeredék növelése miatt hitvány bort adó fajtákat részesítettek előnyben). A tőketerhelés valószínűleg 0,5-1 kg között lehetett. Nekik nem mindig volt megfelelő pincéjük, hordójuk, így a bor gondozása már sokszor problémát okozhatott nekik.

Az arisztokrácia és a gazdagparasztság rendelkezett már szépen sorokba ültetett szőlőssel, karós bakműveléssel, rendszeres trágyázással, rendes pincével, hordókkal. A szőlők náluk a sok-sok tapasztalat alapján megfelelő fajtákból volt összeállítva, amiből egy jó cuveet lehetett csinálni (egyik cukrot adott, másik savgerincet, harmadik mondjuk magas extraktot). Ezek a borok már tényleg lehettek nagyon jó minőségűek, de nem biztos, hogy mostani ízlésünknek is megfelelne.

És ne feledjük, hogy a manapság fél-egy-másfél kg/tőke terheléssel dolgozók nagyon kiemelkedő anyagot tudnak kiadni a kezük közül. És sokszor nem is a régi 0,8x1 m-es, hanem inkább 2-3x1m-es térálláson, ami gyökértömegre vetítve még jobb arány...

üdv   Maci