„De lehetseges, es van, akiket Jezus erre hiv.”

A hívás kötelezettséget jelent, de Ő nem hem hív nem kötelez semmire. Ha valaki túlzott buzgalomból valamit megtesz, ám tegye…

 

„de ha Isten erre hiv, kovethetem Ot ugyis, hogy mindent otthagyok: vagyont, lemondok a hazassagrol, szexualitasrol, stb. Nyilvan ezert mondta, hogy "van, aki a mennyek orszagaert lemond a hazassagrol".”

Ez a Te magánügyed.

Megjegyzem, ennél jóval durvább „elhívás” is van az Újszövben:

Lk 14:26. „Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.”

Jó nagy marhaság, úgy-e?… Illik is Jézushoz, meg a tanításához… Mi a véleményed róla? Ez is nagyon érdekelne.

 

„Ettol fuggetlenul, ha te igy gondolod, hogy mindenkire vonatkozik, en nem akarlak az ellenkezojerol gyozkodni,”

Ahogy Te is írtad, általánosságban vonatkozik mindenkire, Isten nem tett kivételt. Nyilván ettől még lehet kivétel valamilyen ok miatt. de semmikép sem lehet az Isten szolgálata ilyen ok, mert az szemben áll ezzel a paranccsal.

Nem lehet Istent úgy szolgálni, hogy önkényesen feloldom magam valamelyik/bármelyik parancsa alól.

 

„Az emberek tobbsege (foleg nok), stabil hazassagot szeretnenek.”

Mitől stabil egy házasság? Attól a papírtól, amit aláírtak a felek? Nem! Hanem a két fél egymás iránti tiszteletétől.

Ennek hiányában csak lengetheted a papírodat…

 

„Csak az a nem jo, amikor az egyik ember becsapja a masikat.”

És ilyenkor mit ér/hol van a szeretet? Erre várom a válaszod!