Leírom, bár nálad ez falra okádott borsó:

 

A szabad tankönyv választás - nálam - azt jelenti, hogy akár egyházi, akár állami intézményben tanul a gyerek a matematikát például szemléletesen, durva tárgyi- és  sajtóhibák nélkül oktassa egy/több tankönyv és például az sem baj, ha a tanár olyan könyvet választ, aminek a stílusa/nyelvezete az ő stílusához áll a legközelebb (még matematikánál is vannak/lehetnek ilyen különbségek) és ne legyen kötelező a hatalom által kiadott satnya minőségből dolgoznia.

 

Jó, ez egyetemi példa, de pont a matek tanulásomnál nem kevés energiám ment arra, hogy megtaláljam azt a tankönyvet, ami hozzám (levelezőre jártam) a legjobban illett.

 

És - ezt már többször büszkén meséltem magamról - ebben nagy segítségemre volt a KSH könyvtárában dolgozó Bibó István (igen, az a Bibó!), aki ajánlotta és elvitelre is kikölcsönözte a Grebencsa-Novoszjolov (magyarul és azóta sem lehet kapni) analízisét, amit egyébként csak olvasóteremben lehetett volna csak használni. A "hivatalos" tankönyv meg még durva hibákat is tartalmazott.

 

Megint csak egy általam sokszor idézett Donald Knuth: A számítógép programozás művészete könyvre tudnék még hivatkozni, melynek előszavában a szerző 10$-t ajánlott fel mindenkinek, aki először fedez fel valami nyomdai, vagy egyéb hibát a könyveiben. (3 kötet egyelőre).

 

Írtam ezt a matekra, de nyugodtan érthető bármilyen tananyagra is.

 

Hát ezt akarja egy jó tanár.