Még egy kis adalék más irányból... (szintén sample szerkesztésből kérdezték)

"Segítséget szeretnék kérni tőletek.
Samplerezéssel szeretnék foglalkozni."

A szintik úgy működnek leegyszerűsítve, mint ha egy kupac magnód volna. 1-1 billentyű külön felvett és hozzárendelt hangokat fog lejátszani hangmagasságilag ha lenyomod, mint ha annyi magnód lenne ahány billentyűd. (Persze trükkök vannak ezen belül még, lásd alább!)

Ha saját dolgokat szeretnél a Tyrosodba:

1.)
Kellenek jó hangszerek ha mikrofonnal akarod felvenni, ehhez jó mikrofonok, felvevőeszközök (pl. számítógép, laptop + egy jobb hangkártya), egy jól szigetelt szoba, ahol az akusztikát ki lehet zárni a felvételből vagy erre érzéketlen miksiket kell használni. Kell egy jó zenész is, aki kellő pontossággal és dinamikákkal tud neked feljátszani hangokat adott hangszeren.
Végeredményben egy stúdió, jó szakemberekkel ahova be lehet menni, bevinni hangszereket felvenni. És sok pénz! Kezdőként én nem is mernék ennek magam nekifogni. Szobában is lehet otthon ügyködni, de az hallatszódni fog hogy amatőr végeredmény keletkezik.

2.)
Aztán ha csak meglevő számítógépes hangkönyvtárakból, VST hangszerekből szeretnél hangokat kinyerni, az már egyszerűbb a fentitől, de még mindig vannak bonyolult mesterfogásai.
Pl. kistercenként adott dinamikaerősségekkel egy DAW szoftverben (Cubase stb.) már automatizálhatóan felvehetők pl. 60-90-127-es stb. velocity, azaz leütési midi jelértékekkel, kitartott (2-3mp) hangok. Ügyelni kell hogy ne legyenek effektezve, zengetve stb., azt mind ki kell kapcsolni a szoftveren. Ha jól fülel az ember, meg lehet vizsgálni folyamatosan növekvő dinamikaértékek mellett 1-1 hangnál, hogy hol vannak új minták a szoftverben is gyárilag leprogramozva, lévén 3-4-5...10 stb. dinamikaerősséggel is esetleg felvehették és ezek megfelelő midi velocity értékhez vagy értéktartományokhoz vannak rendelve a programban. (Van ahol ez külön meg is jelenik grafikusan, szoftvere válogatja.) Gyakorlatilag ezt a "mintatérképet" kell leutánozni és elkészíteni. Ha esetleg a szűrő (filter) is kikapcsolható a programban, az még jobb, de ha közvetlenül el lehet érni pl. az alap wav hangfájlokat amit az ilyen programok is behívnak, akkor csak a megfelelőeket onnan ki kell másolni és azon dolgozni. (Sajna ezt ma már nem igen alkalmazzák, mint pár éve védelmi okokból.)
Tehát ha minden oké, be van állítva, pl. Cubaseben lehet készíteni egy midi fájlt kistercenkénti lépésekkel különböző fix velo értékekkel és jó 2-3mp-es lecsengésekkel, kitartással (hangszerfüggő!) végigereszteni a kívánt VST szoftver adott hangszínén.
Ezeket utána darabonként szeletelni kell külön hangfájlokra, elnevezni adott billentyűkhöz rendelve és a hangok vége felé loopokat kell készíteni.
A kistercenkénti minták azért kellenek, hogy takarékoskodjunk a Tyros memóriájával, mert igazából nem minden félhangra jut sokszor külön hangminta, hanem egyet-egyet eltranszponálnak lefelé és felfelé, fél-egész hanggal, mely még természetesnek hat. Az alábbi képen külön színekkel jelöltem a külön hangmintákat, egy kis vizuális segítségként. Tehát lehet egy zongora pl. C-Eb-Gb-A hangokon mintavételezve és széttranszponálva, hogy lefedje a teljes terjedelmet.

Hangminták kiosztása kistercenként a billentyűzeten - keys.jpg

Régen ahol 1-2 minta volt oktávonként, nagyon elütött 2 hang közti váltás, mert ha sokat transzponálódik lejjebb egy hang, akkor dörmögő dömötör lesz belőle, ha felfelé transzponálódik, akkor meg miki egérré válik, mint mikor a pitch kereket beállítjuk hogy fél-egy oktávot nyújtson a hangmagasságon. Ez nagyon jól hallható természetellenességet kölcsönöz a hangnak, ami nem szép. Ez ellen küzdünk a sűrűbb mintavétellel, de a memória kárára.

Egy példa a fájlméret számítására:
44100Hz, 16bit, sztereo szabvány CD formátumban rögzített hangnál, 1mp hangfájl = 44100*(16/8)*2 = 176400 Byte = 176400/1024 = 172,27 kiloByte / db!

Ehhez képest, 61 billentyűre, kisterc lépésekkel 61/4 = 15 hangminta számolandó (ha fel-le még +egy oktávot veszünk oktáveltoláshoz, az már 21db). Nyilván a hangszerek hangterjedelmét is figyelembe kell venni, mert egy fuvola 2,5-3 oktávon szól, ehhez felesleges 5 oktávra lemintázni, de egy zongoránál vagy templomi orgonánál, már kell a 7 oktáv is adott helyen. Mondjuk nyilván attól is függ, hogy az arrangert hogy használja az ember, mert ha nem szóló zongorázásra, akkor arra a 3 oktávra jobb kézre elég kisebb mintabankokat is megcsinálni.
Mindezekhez jön még, hogy ha 2-3 dinamikaszinttel akarunk pl. egy zongorát így megmintázni (piano, mezzoforte, forte), azok 2x-3x számolandók még az előzőekre. Dob hangoknál meg természetesen félhangonként működnek és ott is több rétegben a jobb dolgok.
A loop fogalmát is említettem. Nos ez egy paraméter egy hangfájlban, mely kitartott hangoknál, pl. hegedű, a hanggenerátornak azt az utasítást adja a szintiben, hogy az adott hangfájl egy szakaszát állandóan ismételgesse, még lenyomva tartják a billentyűt. Ezt úgy oldják meg, hogy a felsorolt szerkesztőkben van auto-loop funkció, de akár magunk is megszerkeszthetjük ezt a részt. Természetesen ez a legbonyolultabb része a dolognak, mert ha nem jól állítja be az ember, akkor kattogó, pattogó vagy hullámzó, lüktető hatást is okozhat, ami rendkívül természetellenes a fülnek. Ennek fortélyait évekig tanulni kell és nagyon függ az adott hangszín spektrális színezetétől is, hogy kellemes eredményt kapjunk. Pl. minél hosszabb egy minta lecsengése, annál nagyobb esély van jobb loopokat készíteni, de régebbi hangszereknél az is megfigyelhető, hogy akár 0,1mp-es hosszúságú hangmintákon is megoldották valahogy, csak épp hallhatóan "jojózik" a hang. Tehát nagyon nehéz rövid mintából természetesnek tűnő lecsengésű vagy kitartású hangot kreálni. Mondjuk orgona vagy szinti hangoknál ez a tök mindegy kategória, de egy hegedűnél vagy zongoránál irtó nehéz jól belőni. A doboknál is főleg a hosszú zengésű cintányéroknál van gond, a pillanatszerű, gyorsan elhaló ütőshangzásoknál ez a probléma nem áll fenn.
Szóval nem egyszerű a történet, de nem is lehetetlen!

3.)
Lehet eleve elkészített hangminta kollekciókat (sample cdkről stb.) is használni. Ez a legkönnyebb, mert megfelelő szoftverrel csak konvertálni kell őket a Tyrosba. Pl. Awave Studio, CdXtract, Extreme Sample Converter, Chinken systems Translator. Ezekben különféle forrás és cél formátumok közt lehet átalakítani komplett hangbankokat is akár. A neten minden fellelhető a szoftverekből. Nyilván a demó verziók itt-ott korlátozásokat adnak, erre figyelni kell!

Röviden, tömören, dióhéjban ennyi a lényeg alap fokon, s ehhez jön még, hogy a szintin az adott, mintázott hangszínt elkészítsük a szintéziseszközökkel. Azaz beállítunk rengeteg paramétert, amivel még természetesebbé válik a hangzás játék közben, mint pl. a szűrők hogy alakítsák a hang színezetét a játékmód függvényében, a sztereo pozíció hogy változzon, a hangerőre hogy hasson egy burkológörbe generátor, milyen legyen a moduláció, a hangmagasság változás, vibrátó, a dinamikarétegek, layerek, ezek hangerő átfedései stb. sok-sok hangszerspecifikus jellemző, ami egy valódi hangszer esetében is fennáll, itt pedig modellező eszközökkel próbáljuk utánozni. Majd jöhetnek az EQ és egyéb effekt beállítások, melyet szintén mind-mind az adott szintire kell felépíteni az ő lehetőségeivel.
Tulajdonképp ezeket mind megfizetjük mikor megveszünk egy hangszert. Nem csak annyi, hogy egy rakás alkatrészt kapunk összeszerelve egy dobozban amit adott esetben Tyrosnak hívnak! Ez mind-mind időt rabló pöcsölős sziszifuszi munka, s egyben alkotó művészet is, úgyhogy véletlenül se fogjuk fel, mint "kenjük be sárral" hadművelet! Azon felül a komplex, magas szintű összetett hangzások tervezéséhez sok képzelőerő és intuitivitás is kell, valamint annak tökéletes ismerete, rutin hogy miből és hogyan induljunk ki egy lelki füleinkkel hallott, megálmodott hangzás elkészítéséhez.