Dr. László András a magyarországi képviselője a tradícionalitás nevű filozófiai iskolának. Ennek az idealista tanításnak az egyik alapja az - általam említett - szolipszizmus, míg a másik a materializmus teljes elutasítása. Hozzá tartozik még a jobboldaliság, illetve politikailag a hierarchikus társadalmak és a monarchizmus igenlése.

 

Ha az ehhez közelálló (szolipszista) nézeteidet nem mástól kölcsönözted, hanem saját terméked, akkor meg kell állapítani, hogy bizonyos szempontból jó úton indultál el, csak az alapgondolatok továbbvitele félresiklott egy nem túl népszerű irányba.

 

Le kell szögezni, hogy a szolipszizmus soha nem volt semmilyen formában az elmúlt 2000 évben a kereszténységnek a része. Sokkal inkább kötődik a buddhista létfilozófiához. A kettő azonban nem összeegyeztethető, noha vannak olyanok akik nem értik a keresztény hit lényegét, és - bár kereszténynek vallják magukat - igyekeznek magukévá tenni a buddhizmus tanításait (bár leginkább az eredeti buddhizmus európaiasított, és jelentősen félretorzított változatát).

 

Ennek ellenére sokan nehezen ismerik el azt a tényt, hogy minden ember egy megismételhetetlen egyéniség, és egyenként mindegyik másképp fogja fel a világot. Bár a világ objektív, és a tudomány lényege, hogy azt ekként próbálja megismerni, mégis a születésünktől fogva a bennünket ért benyomások, tapasztalatok egymástól eltérő módon, és szervezettséggel rögzülnek az agyban. Kész csoda, hogy valójában együtt tudunk élni, és egymással kommunikálni. Különösen igaz ez a különböző kultúrális körben felnövő egyének közt fennálló különbségekre. Gyakran áthidalhatatlan ellentétek feszülnek egyes dolgok megítélésében. Kiváló példája ennek pl. a Proxemika tudománya, amely az ember körüli tér érzékelését veszi célba. Európai ember egy üres szobát sivárnak érez, amelybe a bekerülő bútorok kitöltik az ürességet, és megtöltik komfortérzettel. Keleti népeknél (különösen Japán) az üres szoba nem üres. Ők észlelik azt a teret ami ott van, ami betölti, és szavuk is van rá: ez a "má", Ha ebbe bútorokat rakunk be akkor az kiszorítunk a má-ból részeket. Számukra ekkor a szoba kisebbé válik. Ezért nem szoktak ők a falakhoz igazítani semmit se, hanem a szoba közepére helyeznek berendezési tárgyakat.

 

Az objektív világ emberi felfogásának különbségéből a szolipszizmus felé hajlani nagyon veszélyes lehet. Egyesek hajlamosak lehetnek arra, hogy minden felelősséget lerázzanak magukról mondván, hogy semmi más nem létezik csak amit ő észlel. Mondhatja azt is, hogy bármit megtehet, hiszen nincs rajta kívül más, az egész létének nincs semmi célja, s kár bármire is energiát pazarolnia. Mivel soha nem látta Jézust, az nem is létezett, felesleges is vele foglalkoznia. A gondolkodásmódja, a viselkedése nagyon hasonlóvá válhat egy pszichopatáéhoz.

 

Én személy szerint nem tartom szerencsésnek a szolipszista nézetek népszerűsítését. Helyette szerencsésnek tartanám az objektív világ léte mellett az emberek felfogásbéli különbözőségének hangsúlyozását.