„Természetesen az is igaz - és gondolom erre utalsz az együttélési szabályoknál -, hogy megfigyelhető az, hogy miként lehetne harmonikusan együtt élni. Ez azonban nem megy magától, nem megy önmagunk által, hanem csak úgy, hogy emberi felismerés által kényszerítjük (akár tudat alatt) magunkat a jót eredményező viselkedésre.”

Itt érzek némi ellentmondást: Ugyanis ha mi magunk ismerünk fel valamit, akkor az szokásként, később íratlan szabályként, majd törvényként fog tovább élni, így nem lehet önmagunkra nézve kényszer. (Hiszen mi magunk fogalmaztuk meg ezt az általános igényt évszázadok/évezredek  alatt.) Csak azokra nézve kényszer, akik nem akarnak ezen normák szerint élni, viselkedni.

Az emberi törvényeknek azt a sajátosságát feszegettem, hogy ezek is két alcsoportra oszthatók: erkölcsileg támogatott törvényekre és valamilyen egyéni/hatalmi érdeket szolgáló törvényekre.

Az előbbiek a társadalom, a széles néprétegek közös akaratát fejezik ki, pl: Ne lopj, ne ölj, stb. Az utóbbiakra példa: Öld meg azt, aki más vallású…

„Továbbra is azt mondom, hogy az a becsapás, ha az emberi törvényeket természetiként adjuk elő”

Ebben nincs vita közöttünk.