"(Katolikus definíció szerint bűnt csak tudva(!) és akarva(!) követhetünk el. Ha valamiről nem tudjuk, hogy bűn, vagy tudjuk, de elkövetésére kényszerítenek, akkor az nem számít bűnnek)"

Ez fényesen igazolja a korábbi feltevésem, miszerint egyrészt megmaradtak a mózesi hagyományok,(nem az erkölcsi értékek, hanem a törvény a mérvadó), másrészt az erkölcsi normák és a törvény (jó részt) nincsenek egymással köszönő viszonyban. Ma sem! Hogy lehet valami törvényes, ha nem etikus?!

 

Gyakorlatilag el sem képzelhető, sőt, fel sem merülhetne, hogy valaki nincs tisztában cselekedeteinek minőségével!...

Nem véletlen, hogy a pogányok törvény nélkül is törvény szerint cselekszenek:

„…a pogányok, a kiknek törvényök nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik,… a kik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívökbe,” (Rm2:14-15)

 

És az sem véletlen, hogy Pálnak fogalma sincs arról, hogy mi a bűnös cselekedet:

„mert a bűn ismerete a törvény által vagyon.” (Rm3:20)

„... sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad.” (Rm7:7)

„Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn,”(Rm7:9)

 

Soha nem láttam senkit aki forgatott volna valamilyen (erkölcsi) törvénykönyvet ismeretszerzés céljából. Még nyomtatásban sem láttam ilyet egyetlen könyvesbolt polcán sem. (igaz, nem is kerestem...)

Érdekes módon, nem is volt tananyag...

Mégis mindenki tisztában van vele, milyen az elfogadható cselekedet.

 

A fentiekből azt a következtetést vonom le, hogy az erkölcsi normák szerint való törvény sokkal inkább betartható, mint az ettől eltérőek, melyeknek már az ismerete is kétséges, nemhogy a betartásának szándéka. (Amelyik törvény a saját értékrendemmel szemben áll, azt valószínűleg nem akarom, és nem is fogom betartani.)