Aki alaposan meg akarja érteni a levezetésemet, annak fel kell figyelni arra, hogy mennyire szöges ellentét áll a két fogalom között. Ennek alapján mindennek érthetőnek kellene lenni.

 

A természeti törvény egy felismerés, egy addig-addig próbálkozása valamilyen összefüggés megfogalmazásának, amíg a vizsgált dolog magától a megfigyeléseknek megfelelően viselkedik. Itt nincs semmiféle kényszer. A társadalomtudomány is ismer efféle törvényeket, sőt az emberi viselkedésnek egyre több aspektusát igyekeznek tudományosan kipuhatolni, és az üzleti szempontoknak megfelelően azokat felhasználni. Pl. egy fontos felismerés volt a piaci működés felismerése. Ám a piac törvénye nem olyan törvény, hogy kijelentjük az embereknek, hogy íme így van, és ezután tessék ennek megfelelően cselekedni! Hanem maguk az emberek cselekednek önmaguktól, minden előírás nélkül ennek megfelelően, és a törvény megfogalmazása csupán egy felismerése ennek e mechanizmusnak.

 

A másik törvény (emberi) mindenképpen egy kényszer arra vonatkozólag, hogy mit kell tenni annak ellenében, ahogy egyesek inkább - s másokra károsan - cselekednek. Tehát megtöri egyesek önmaguk által való viselkedését, és egy másfajta tettre kényszeríti. S az ilyen törvény nem mindig ér el célt. (pl. az a törvény, hogy "Ne lopj!", egy kényszer. A felismerés az lenne, hogy "Egyes emberek hajlamosak a lopásra.", s ezt törvényként megfogalmazhatjuk. Hibás lenne annak a megfogalmazása a "Ne lopj" helyett, hogy "Az emberek nem lopnak", mert nem ez a tapasztalat)

 

Látható, hogy a természeti törvény megfogalmazása egy következménye(!) a megfigyelésnek, vagyis a megfigyelés leírása. Az emberi törvényeknek pedig céljuk van. Az a cél, hogy a megfigyelések ellenében cselekedjenek. Természetesen az is igaz - és gondolom erre utalsz az együttélési szabályoknál -, hogy megfigyelhető az, hogy miként lehetne harmonikusan együtt élni. Ez azonban nem megy magától, nem megy önmagunk által, hanem csak úgy, hogy emberi felismerés által kényszerítjük (akár tudat alatt) magunkat a jót eredményező viselkedésre. Aztán ezt a felismerést igyekszünk másokra is kényszeríteni. Célunk van vele, mégpedig az, hogy mások is harmonikusan éljenek együtt.

 

Mindenesetre érdemes megfigyelni, hogy a kétféle törvény-értelmezés esetében az ok-okozat felcserélődik.

 

Azt pedig az ókoriak is ismerték már, hogy az ok-okozat felcserélése súlyos logikai hiba, bár nagyon gyakori, és a legkedveltebb módja az emberek becsapásának, azaz téves következtetés levonásának.

 

Továbbra is azt mondom, hogy az a becsapás, ha az emberi törvényeket természetiként adjuk elő. Az, hogy Mózes esetleg Isteni törvényre hivatkozott, az semmiképpen sem jelenti azt, hogy egy ember által "isteniként" aposztrofált törvény természeti lenne, és az emberi viselkedés tapasztalati leírását tükrözné.. Az ószövetség értelmezése egyébként sem azonos módon történik, mint az újszövetségé, s a kettő közötti jelentős a különbség, illetve a sokat emlegetett "Isten szavá"-nak a helyes értelmezése minimum egy külön topikot igényelne. Aki meg közvetlen ismereteket akar ez utóbbiról szerezni, az tanulmányozza az "exegézis" témakörét.