Visszatérve a főtémához:

 

"Látom még mindig nem világos, hogy mi is a törvény"

 

Ez a hozzászólás, amire reagálok, remek összefoglalója annak, hogy a tudomány mit tart a természeti törvényről.

 

A végkövetkeztetés frappáns, és persze megmosolyogtató mindenki számára.

 

Én persze másképp látom a dolgokat.

 

Az őskorban, ókorban már léteztek emberi közösségek, sőt talán ma is néhány elszigetelten élő primitív népcsoport (de 100 évvel ezelőtt biztosan számos ilyen létezett). Náluk nyoma sem volt tudománynak, tudományos gondolkodásnak. Ám csak akkor tudtak tartósan, számos generáción át létezni, ha felismerték, hogy nem lehet csak úgy együtt lenni, és mindenki azt csinál amit akar. Ugyanis, ha elterjedt volna köztük az "azt csinálok amit akarok" felfogás, akkor a csoport pár évtized alatt széthullott volna. Ezért tehát nem ölhették meg kedvükre egymást, nem vehettek el olyan tulajdont a másiktól, ami nem közös volt, s sorolni lehet a szokásokat, amik az évezredek során tabuként, felrúghatatlan szabályként alakult ki.

 

Valószínű, hogy a kezdeti időkben a bomlasztó anomáliákat egyesek felismerték, sokan látták a káros következményeket, és hogy ezeknek az elterjedését megtörjék, közös döntéssel, vagy akár tekintéllyel, de kijelentettek szabályokat. Ezt a megtörést pl. szépen fejezi ki a magyar nyelv a "tör-vény" szóval. Ha valaki a közösségben ezek közül valamelyiket következetesen megszegte, akkor ezt nem büntették. Helyette - mivel a szabályok a közösségi élet részei voltak - az elkövetőt nem tartották tovább a közösség tagjainak, azaz kiközösítették. Ez neki súlyos csapást jelentett, mert kiválva a közösségből, hamarosan rájött, hogy nem tud nélküle létezni.

 

Hosszasan lehet sorolni miként alakult a közösségi szabályrendszerekből, majd megkövült tabukból a törvény, és a törvényhozás, és miként váltott át a kiközösítés az enyhébb büntetéssé, és miként éltek vissza az uralkodók a törvényhozással. Mindenesetre mindig mindenki tudta, hogy a törvényt - bár lehetséges - de nem ajánlatos megszegni. Sőt, gyakorta látták a következményeket azokon, akik úgy vélték nem tudódik ki a törvényszegésük, ám ebben tévedtek.

 

A középkori tudomány fejlődésével (melynek jelentős lökést és módszertant adott a keresztény skolasztika) a tudósok észrevették, hogy vannak megfogalmazható szabályosságok, amelyeket mindig ugyanúgy tapasztalunk, mintha a természet bizonyos szabályok szerint működne. Ezeknek a szabályoknak nevet is adtak, s kölcsönözve a hasonló fogalmat a társadalmi életből, "természeti törvény"-nek nevezték azokat. Néha a természet is megszegte látszólag ezeket, de módosították, kibővítették azokat, s eképpen a természet már szépen viselkedett. Jól megfogalmazott törvények esetén a természet soha nem szegte meg az emberek által felfedett természeti törvényeket. Mondhatjuk úgy is, hogy az a helyes tudományos eredmény, ha sikerül olyanképpen megfogalmazni, hogy a tapasztalat mindig azt mutatja, hogy a természet nem szegi meg azt.

 

A természeti törvény szemmel láthatólag tehát más mint a társadalomban évezredek óta alkalmazott törvénykezés! A tudományos törvényt mi fogalmazzuk meg úgy, hogy a természet viselkedése összhangban legyen a tapasztalatokkal. Olyan társadalmi törvényt még senki sem látott, amelyet addig, és addig formáltak, míg a társadalom pont aszerint működik. Persze a társadalomtudomány felfedezhet olyan tudományos törvényszerűségeket, amelyek mindig teljesülnek, de alkotni soha sem alkot ilyet.

 

A kétféle "törvény" szó tehát két különböző fogalmat takar, még ha van is köztük némi átfedés. Ám nem cserélhetjük azokat fel.

 

Azaz, ha Mózes természettudományos törvényként fogalmazta meg törvényeit, akkor azok valóban becsapásai lennének az embernek. Hiszen becsapta őket, mert azok nem tudományos törvények. És ez érvényes minden más emberi parancsolatra is. Azok sem a természet viselkedéséből leszűrhető tapasztalatokon alapulnak, sőt azokon sem, ahogyan az emberek viselkednek. Inkább a viselkedésük ellenében vannak megfogalmazva oly módon, ahogyan szerencsésebb lenne viselkednünk. (hogy mit jelent ez a "szerencsésebb", azt remélhetőleg egy későbbi HSZ-ban sikerül majd ismertetnem).