"Az, hogy én kit tartok baràtomnak, nem analòg azzal, hogy mi az "agape"."

Nem, nem is gondoltam erre az analógiára. De azért elmondhatod, mert akkor ki lehet elemezni a szeretet fogalmát.

"a Szeretet megélése olyan tudati fejlödés, amely persze n3m varàzsütésre n megy..."

Nem bizony, mert a szeretet nem tudati, hanem érzelmi dolog; azért szeretünk, mert kapunk valamit. Tulajdonképpen azt szeretjük , amit kapunk. Mindazt szeretjük, ami számunkra jó, ami kielégíti kívánságainkat, vágyainkat. És csak addig, amíg ez tart. Az élősködővé, csalóvá vált barátot nem szeretjük már... De nem szeretjük rendszeresen hűtlen párunkat sem... Folyton áskálódó, sunyi munkatársunkat sem, stb... A megromlott töltött káposztát sem...

Gyakorlatilag semmi olyasmit nem tudunk szeretni, amiben ne lenne valamilyen önös érdek.

Ez azért nem tűnik föl, mert a szeretet általában kölcsönös, mindkét fél ad valamit a másiknak, amit az fog szeretni, és viszont.

Ez biológiailag így van kódolva a fennmaradás érdekében. Nem is lehet másképp...

Természetesen van olyan állapot, amikor van benne tudatosság, de az már a tisztelet jellemzője....

Nem véletlen, hogy a "valódi" szeretet nem képzelhető el tisztelet nélkül, miközben a tisztelet nem feltétlenül von maga után szeretetet. (nem kell szeretni azt, akit/amit tisztelünk)