"Szerintem az elég könnyen belátható, hogy egy olyan kérdésben, amiben nincs univerzálisan, mindenki számára jó válasz senki nem képes jó irányt mutatni."

Ügyes kitérő, de hamiskás, mert mégiscsak el kell indulni valamerre, s annak van nagyobb esélye helyes irányt választani, aki képzettebb, képesebb, és több az ideje.

 

"És miből veszed, hogy ez ilyen kérdés lenne?"

Mindenek előtt abból, hogy bármilyen, az emberiség/társadalom jövőjét meghatározó irány megválasztása rendkívül összetett, igen nagy ismereteket, körültekintést igénylő feladat.

 

"Ezt persze már megkérdeztem többször is, de még mindig nem látom be, hogy miért is haladná meg az emberek kompetenciáját a családon belüli munkamegosztás?"

A családon belüli munkamegosztás már csak kényszerűségből - mint tüneti kezelés - kerül szóba.

A kérdés nem itt kezdődik, hanem itt fejeződik be...

A kiindulási pont a férfi és a női princípium egyensúlya, - jelen esetben ennek az egyensúlynak a hiánya, aminek vallási és társadalmi síkon egyaránt súlyos következményei vannak.

 

"Az információt maximalizálni kell, az irányítottságot minimalizálni."

Nem teljesen!

Mint mondtam, van egy szint ami fölött az információ már értéktelen az egyén számára, mert tudása, képessége és idő hiányában nem képes feldolgozni, értelmezni, vagy tévesen értelmezi.