"De az embereknek még mindig meg van a józan esze, nem dobókockát vetve döntenek."

szerintem az elég könnyen belátható, hogy egy olyan ember akinek/emberek, akiknek a képessége, képzettsége és még feladata is (tehát ezzel foglalkozik teljes munkaidőben) egy bizonyos célt szolgál (a bölcs) sokkal valószínűbb, hogy helyes utat/irányt mutat azzal szemben, aki se nem felkészült, se nem képzett, se nem ez a munkaköre.

A józan ész is csak akkor használható, akkor ér valamit, ha van mögötte tudás.

"Mindig jobb, ha egy adott kérdésre nem a választ adjuk meg, hanem megtanítjuk az embereket gondolkodni, felmérni a helyzetet és a helyes döntést kiválasztani."

Ez nagyonis kívánatos(helyes) dolog, azonban vannak olyan fontos kérdések, melyek már a hétköznapi ember feladatkörébe tartozó döntéseket meghaladják, mert sokkal nagyobb ismereteket, ad abszurdum képességet, időt igényelnek, hogy az már meghaladja az ő kompetenciájukat. Ez az az út, amit ki érdemes (és kell) jelölni, hogy azután a saját döntéseik szerint haladjanak rajta.

Pl. Az M3-ason tábla jelzi az irányt Nyíregyháza felé (és a megjelölt úton még nagyon sokszor)

Ezt az irányt követve érek leggyorsabban a célomhoz, nem kell keresgélni sem a leágazást, sem nem fogok útközben eltévedni, stb. Tehát nagyon hasznos az irányjelző. DE! Nem kötelező! Bármikor letérhetek, megállhatok, visszafordulhatok, stb. A haladás és az irány követése már saját döntésemtől függ.

Más szóval: nem szabad a ló egyik, vagy másik oldalára átesni, mert az nem visz előre. Sem a teljes irányítottság, sem a szükséges információk (irány) hiánya nem vezet jóra. Itt is a középút jelenti az ideális megoldást. (Mint annyi másszor)