"Fizikailag mindenképpen könnyebb, ez vitathatatlan, azonban nagyságrenddel több dolgot kell intézni."

Mi az a "nagyságrenddel" (!) több dolog a házimunkában? De komolyan! Többet mosunk és az iskolás gyerekekkel tanulni kell: ennyit sikerült eddig a topikban látnom.

 

"Azt ne vegyük számításba, mikor a két szülő hazajön, nekiesik a házimunkának, a gyereket meg odacsapják a TV/számítógép elé, hogy maradjon csendben… Aztán vacsora fürdés, lefekvés. Mikor és hol van itt gyereknevelés?! Sehol. Mikor van idő bármilyen közös programra? (beszélgetés, közös játék, közös séta, bármi…)"

Tipikusan rossz időbeosztás következménye. Olyan családokban, ahol nincs jelentős túlórázás (vagy nem kell nagyon sok időt utazással tölteni) ez megoldható úgy, hogy az egyik szülő mindig foglalkozik a gyerekekkel, amíg a másik a házimunkát végzi (és cserélhetnek). Nekem nincs gyerekem (még), de látom gyakorlatban, hogy sokan képesek megoldani.

 

"Miután rájuk van kényszerítve egy életforma, nincs más választási lehetőség. (hol itt a szabadság?) Ezt a kényszert miért nem veszed észre?"

Már bocs, de ezt a kényszert egyenesen én azonosítottam a topikban, megjegyzem: némileg helyetted, te ugyanis csak konkrétumok nélküli, megfoghatatlan és konyhafilozófiai kényszereket tudtál felmutatni a valóban releváns gazdasági helyzet helyett.

 

„Ez nem változtat azon, hogy kevesebb a döntése, feladata, kötelessége és joga.”

"Van valamilyen bizonyítékod ezzel kapcsolatban?"

Komolyan szükséges bizonyíték? Hiszen teljesen evidens, annyival több mindennel jár a mai nő élete, hogy felsorolni is nehéz! Érettségi után eldönti, hogy továbbtanul-e (ha van rá lehetősége), ha igen, mit, hol, miből oldja meg a megélhetését, hogyan rendezkedik be, hol él. Majd keressen a szakmájában munkát, nem is beszélve a munka közben fellépő döntésekről és feladatokról. Keres magának párt, keresnek maguknak lakhelyet, kitalálni hogy hogyan, miből élnek meg, iszonyatos mennyiségű döntés, felelősség, kötelesség.

Ezt hasonlítsd össze azzal a lánnyal, akinek csak háztartást kell megtanulnia, majd amikor eljön az ideje a szülők kiválasztják a férjet, eljön a házasság napja, a nő szépen átbattyog a férje házába, ellátja a háztartást és időnként megszül egy gyereket. Csupa olyan dolog, amit egy modern nőnek is meg kell tennie a sok egyéb mellett. Mégis miben több az utóbbinak a döntése, felelőssége, feladata, kötelessége?

És én megértem azt is, hogy sok nőnek ez vonzó, hisz egyszerűbb élet. A szabadság, a jogok egyben nagyobb felelősségvállalásról, több döntésről, több feladatról is szól. Mindig voltak nők, akik visszavágynak akár még egy elnyomó rendszerbe is, de hogy ne csak a nők legyenek bevonva: voltak rabszolgák is, akik nem szívesen szabadultak volna föl.

 

"Az összpontosításról van szó."

A kötelességtudatról van szó. Csak azért, mert a férfinek a kaszára kell összpontosítania, miközben a családjáért dolgozik nem azt jelenti, hogy kevesebb kötelességtudata lenne. A férfi (különösen ha egyedüli kereső) nagyon is jól tudja, hogy rajta múlik a család megélhetése, és ez iszonyat nagy felelősség. Látom azokon a férfiakon, akiknek felesége nem dolgozik (egyáltalán), és tipikusan ezeket a férfiakat látom túlhajszoltnak is.

 

"Az emberek jó része még irányelvek mellett sem képes jó döntéseket (helyes életvitelt) választani, nemhogy anélkül… Miért nem? Mert nincs meg hozzá a felkészültségük, tapasztalatuk, ha úgy tetszik bölcsességük."

Beszéljünk csak konkrétan a témáról! Családon belüli munkamegosztás. Én a környezetemben azt látom, hogy nagyon is organikusan képesek kialakítani ezt az emberek. És teszem hozzá: jobban, mint az idősebb generációk (én a 20-as éveimben járok). Miért? Egyszerűen a  belátás miatt, másrészt: kultúra. Pontosan azért van olyan sok kétkeresős középkorú és idősebb pár, ahol a férfi nem végez háztartási munkát, mert a kultúrájukban ez nem volt benne, a mostani fiatal generációban ez viszont már sokkal gyengébb hatás. A "minta" ugyebár évezredeken át az volt, hogy a főzés, mosás, takarítás a nő dolga, a férfi csak keressen pénz és otthon legyen kiszolgálva és ez nem csak egyéni szinten van benne az emberekben, hanem kialakul a társadalmi nyomás. Azt a férfit, aki mondjuk otthon takarít kinevetik a társai (és a nők is lenézik!), "papucs" - mondják. És látod pontosan emiatt vagyok ellene a mintaadásnak, mert ilyenek az emberek, akik nem illeszkednek a kaptafára azokra nagyon nagy társadalmi nyomás helyeződik azonnal. Amit mondasz, hogy adjunk olyan mintát, ami a többségnek jó, a többinek legfeljebb nem kell követnie az csak papíron működik, a gyakorlatban pedig ilyen szörnyű módon valósul meg. Úgyhogy még azon rendkívül üdvös esetben is, amikor a "bölcs vezér" valóban bölcs, a mintaadás ebben szükségszerűen károkat okoz és - mint mondtam - úgy érzem felesleges is. Miért ne adhatnánk azt a mintát, hogy minden pár alakítsa ki magában a felosztást, ahogy nekik működik, ahogy ők boldogok és nagyjából egyenlő teher legyen a kettőn? Látod EZ mindenkinek jó lenne.

 

Sokra nem válaszoltam most, amit nem tartottam már érdemesnek folytatni, vagy úgy éreztem kimerítettük, mert nagyon szétfregmentálódott már a beszélgetés, de ha valamire úgy érzed nem adtam meg a kellő választ természetesen pótlom!