„Még mindig úgy látom, hogy a mai háztartás fenntartása sokkal könnyebb, mint ősanyáink idejében lehetett, oly nagy mértékben javult a technológia.”

Fizikailag mindenképpen könnyebb, ez vitathatatlan, azonban nagyságrenddel több dolgot kell intézni.

 

„…így kisebb súllyal nyom latba a munka felosztásánál.”

Amennyiben csak a fizikai erőt nevezzük meg a felosztás egyedüli indokának.

 

„Ha csak 10% az, aki nem akar a kaptafa szerint élni akkor az fair társadalom, ami ellenük dolgozik?”

Szóba sem került, hogy a társadalomnak bárki ellen kéne dolgoznia, ellenkezőleg az a kifogásom, hogy a mai társadalom nem a 10 %-ot, hanem a többséget kényszeríti egy nemkívánatos (káros) életforma felvételére.

 

„Nem tudom. Erről nincsenek jelentős ismereteim, csak amit a környezetemben láttam. Lehetséges, hogy a 2 éves kor még korai, de úgy látom az óvoda már kell is a gyerekeknek.”

A szülői együttlét soha nem válik kárára egy gyereknek, még az önállóság elérése után sem! Természetesen saját korosztályának közösségére is szükség van, ahogyan régen is volt. De a ló másik oldala éppoly káros következményekkel jár, mint az innenső. Nem feltétlenül a korhatárral van baj, hanem azzal az idővel, amit a gyerek nem a szüleivel tölt. Azt ne vegyük számításba, mikor a két szülő hazajön, nekiesik a házimunkának, a gyereket meg odacsapják a TV/számítógép elé, hogy maradjon csendben… Aztán vacsora fürdés, lefekvés. Mikor és hol van itt gyereknevelés?! Sehol. Mikor van idő bármilyen közös programra? (beszélgetés, közös játék, közös séta, bármi…)

 

„…nem létezik olyan modell, ami mindenkinek jó lenne, ezért nem kellene semmilyen formulát erőltetni ebben.”

Ez igaz, de nem azt kell példának állítani, ami a kisebbségnek megfelelő, hanem azt, ami a többségnek, mert valószínűleg az a jobb megoldás. A jobb megoldásra meg mindenképp fel kell hívni a figyelmet, hiszen az közös érdek. Pl. a nemdohányzó embert állítjuk követendő példának a dohányzóval szemben, vagy a rendszeresen sportolót az otthonülővel szemben.

 

„A bölcsődékben, óvodákban és iskolákban nevelnek is, de a nap többi részében a szülőnek ugyanúgy megmarad ez a kötelesség.”

Már csak az a kérdés, mikor? Próbáld meg végiggondolni egy család napi időbeosztását ha mindkét szülő dolgozik. Lásd fentebb.

 

„Csakhogy tudjuk, hogy a valóságban ez nem így működik, egyszerűen nem ilyenek az emberek, nem toleránsak. Amint széles körben elfogadottá válik a norma, a normától eltérő emberekre máris hatalmas társadalmi nyomás helyeződik.”

Erre megint azt tudom mondani, hogy még mindig jobb, ha ezt a kisebbség szenvedi el, mit a többség.

 

„Egy kollektivista rendszerben a súly mind a társadalmi érdek felé van eltolva az egyének kárára.”

Ez éppoly káros, mint az individuum mindenek fölé helyezése. A szélsőséges megnyilvánulások mindig nagyobb feszültséget keltenek, mit az egyensúlyi helyzet. Bár ez sem mentes a konfliktusoktól…

Csak a játék kedvéért: a másfél millió ember 1,5 ezreléke a lakosságnak, míg mindannyian 3% energiatöbbletet kaptak. Mindennek ára van. Ez legalább tiszta energia. Csernobil hány embert is érintett? J, és a halottaknak, torzszülötteknek nemcsak el kellett költözni…

 

„Ha a "bölcs vezér" jelöli ki az "ideális" családmodellt, az hosszú távon garantálja egy réteg boldogtalanságát.”

Ez egyáltalán nem biztos, sőt! (A „bölcs vezér” alatt tényleg bölcs vezért érts, aki valóban helyes utat jelöl ki.)

 

„Ha adunk teret az egyéniességnek ott, ahol addig nem volt, akkor eleinte látunk negatív hatást, mert ilyenkor mindig átleng az inga, aztán szépen lenyugszanak a dolgok, a kultúra utoléri a berendezkedést és mindenki megtalálja a helyét és boldogabb lesz.”

Ha közben nem "ölik meg egymást", akkor ugyan oda fognak jutni, mint a bölcs ember vezetésévél, csak sokkal lassabban, s lehet, hogy jóval több áldozat árán.

 

„De semmiképpen sem lehet helyes. Elkerülhetetlenül helytelen, hisz nem vagyunk egyformák. A legjobb esetben a többségnek helyes - a többinek pedig nem.”

Ha a többség számára helyes, akkor nincs probléma. A többiek arra mennek, amerre akarnak.

 

„A nyomás viszont egyből beindul.”

Ez minden közösségre jellemző…S ez valahol helyes is, (ha az megmarad az emberséges/optimális keretek között)

 

„Én pontosan azt látom, hogy a párok nagyon is kompetensen fel tudják osztani egymás közt a munkát és felelősséget.”

Miután rájuk van kényszerítve egy életforma, nincs más választási lehetőség. (hol itt a szabadság?) Ezt a kényszert miért nem veszed észre? Miért csak a helyes irány-táblát – ami még csak nem is kötelező – tartod elviselhetetlennek?

 

„Nagyon mellébeszélsz már ezzel. Egy családon belüli felelősségről beszéltünk, a kérdésem pedig arról szólt, hogy a már meglevő családban (gyerekekkel együtt is) kinek az elvesztése a kritikusabb:”

Csakhogy a család nem félút után kezdődik… hanem házassággal, ahol még nincs gyerek.

 

„Ez nem változtat azon, hogy kevesebb a döntése, feladata, kötelessége és joga.”

Van valamilyen bizonyítékod ezzel kapcsolatban?

 

„A férfi is a családért dolgozik.”

Az összpontosításról van szó. Mindketten a családért dolgoznak, a férfi úgy, hogy a munkájára koncentrál, a nő meg a családra (is, meg a munkájára is)

 

„Ha nem lett volna világos: ezúttal mint teljes demográfiáról beszéltem.”

Nem volt világos, mert nem derült ki. Visszaolvasva sem… Ti. az egyenlő munkáért egyenlő bér volt a kiindulási pont, ami egy adott munkára vonatkozik.

 

„Különösen egy olyan témában, amiben amúgy is maguktól teljesen jól képesek dönteni az emberek.”

Az emberek jó része még irányelvek mellett sem képes jó döntéseket (helyes életvitelt) választani, nemhogy anélkül…

Miért nem? Mert nincs meg hozzá a felkészültségük, tapasztalatuk, ha úgy tetszik bölcsességük.