A férfi soha nem fog megérteni egy nőt, mert önző teremtés. A férfi a nő által teljesedik ki, a nő pedig szenvedésre van ítélve a férfi mellett. A nő megérti a férfit, de a nőtől elvárják, hogy ne igényelje, hogy megértsék. Egy párkapcsolat pedig nem teljesedhet ki és nem lehet kölcsönösen felemelő, ha az egyik fél meg nem értettségben kell maradjon. Egy párkapcsolat a férfit emeli fel, a nők pedig arra vannak kárhoztatva, hogy végignézzék, ahogyan a férfi általuk felemelkedik, majd büszkeségében mindent a saját érdemének állít be. Mert a férfi büszke. Is. Amit a nőnek szintén el kell fogadnia, és meg kell értenie. El kell fogadnia, hogy háttérbe szorul. Viszonzásként pedig be kell érnie anyagi javakkal, tárgyi ajándékokkal, meg a többivel, amikkel kompenzálhatatlan a meg nem értettségből fakadó boldogtalanság. A férfinak mindent el kell nézni, tőle mindent el kell fogadni, a férfi bármit elvárhat, a nő viszont semmit.

Ha közösülés közben a nő azt mondja, mielőtt vége, hogy: "Fejezzük be, most ez nem megy nekem", akkor a férfinak nem az jut először eszébe, hogy "jó hát persze, hiszen a szex két ember öröméről szól, és ha az egyiknek nem jó, akkor az már nem helyes, ha a másik folytatásra kényszeríti", hanem az, hogy "hülye önző picsa, legalább megvárhatnád, hogy elmenjek, most maradjak itt fájó herékkel?".

Mert a nő az ki a faszt érdekel. A nő azért van, hogy a férfi kiteljesedjen...

De ez nem azért van így, mert így helyes, hanem azért, mert a férfi primitív. Mert valamiért a "jóisten" (aki megjegyzem, kényére kedvére, unalomból vagy bármi másból fakadóan létrehozott egy fajt, akiknek boldogulásán vagy nem boldogulásán szotyizhat és akiket felszólíthat arra, hogy imádják őt) ilyennek teremtette. A saját képére. Mert a jóisten nem más, mint a nagy EGO, és az egész világ erre épül. A nő pedig ennek az áldozata. Nos, én kb így látom.

Period.