1994 óta tanulmányozom és használom a homeopátiát. 2004 körülre tenném azt a pontot, amikortól úgy érzem, nincs olyan betegség, ami ellen oltanak, hogy ne tudnám a rendelkezésemre álló szerekkel meggyógyítani. Ennélfogva kissé mosolyra késztetett az a kijelentés, mely szerint szerencsés esetből általánosítok. 

Figyelem, "anekdota" következik! 

Gombász szakkörre járok egy ideje. Lakóhelyem környéki erdőket járjuk egy szakképzett gombavizsgálóval. Egyszer sátántinóruba botlottunk, és a vezetőnk vargányának vélte, de hogy megbizonyosodjon róla mivel áll szemben, nyersen kezdtük kóstolgatni a gombát. 2 óra múlva otthon már komoly hányinger gyötört és rövidesen kidobtam az ebédet mint a lakodalmas kutya, de az intenzív émelygés nem szűnt meg. Elővettem hát a házipatikámat és bevettem egyetlen adagot egy C30-as potenciájú szerből (nevét szándékosan nem írom le). 5 perc elteltével már éreztem a változást, 15 perccel a bevétel után semmiféle tünetem nem volt. A gombász csoportból kettő kórházban gyomormosásban részesült, a többiek nem kóstolgatták meg nyersen a gombát. A vezetőnknek nem lett semmi baja, de ő csak egy apró szeletet kóstolt, mert az íze alapján akarta eldönteni, hogy mérgező tinóruval van-e dolgunk, vagy sem. Szerintem már öregszik, és fel kellene hagynia ezzel a tevékenységgel. Az esetből két dolgot tanultam meg, 1: ezentúl ezer közül is felismerem a sátántinórut, 2: az a szer, amit használtam rendkívül hatékony egyes mérgezésformák esetében. 
Ezt a szert használjuk általánosan oltási károsodások elkerülésére, de itt C15-el dolgozunk, valamint jó hatású alkohol túlzott fogyasztásából eredő emésztési panaszok miatt-émelygés , hányinger stb esetén, volt alkalmam kipróbálni (sajnos).