Mostanában képes levelezőlapokat válogatok. A gyűjtemény anyámtól maradt rám, jó részét már húsz éve kidobtam, most selejtezem a fennmaradó darabokat. Időnként érdekességekre is bukkanok, például egy olyan lapra, amin egy csomó pödröttbajszú úr és néhány olyan hölgy van, akinek földig ér a szoknyája, no meg három kisgyerek. Német nyelvtudásom enyhén szólva is hiányos, de azért a deutsches kaiserhaus feliratot megértettem.

Egy, a húszas évek elejéről való képeslapon a tanárnőjének küld üdvözletet a diákja, olyan csodás, kalligrafikus írással, aminek láttán elöntött a sárga irigység.

Azt hiszem, a válogatás eltart még egy darabig, de csöppet sem lesz unalmas. Olykor az az érzésem, hogy egy darabka történelmet tartok a kezemben.