"Ám ha átvitt értelemben elfogadom a fogalmazásodat, az Istenanyát, Máriát akár tekinthetjük annak, hiszen Édesanyaként példát, mintát adott."

Ez így igaz, csak ne feledd, hogy ez egy kompromisszum szüleménye, az Istenanya igénye és az egyház félisten-dogmája között.

 

Magyar O.-on (is) igen magas volt az Anyaisten kultusza, (Boldogasszony) amit az egyház nem tudott sehogyan sem kiirtani, így jobbnak látta Máriát - aki mégsem volt Istennő - a szentek közé sorolni, de még véletlenül sem emelte  az Őt megillető pozícióba.

 

Európában az egyházi hagyománynak megfelelően az anya szó a latin anyagból (matéria>mutter, mother, stb.) származik, azzal közös a gyöke, míg a magyar nyelveben az éggel, az égi anyával függ össze: lásd sumér Ana>anya, szavunkat, de még az akkád Anu változatot is őrizzük: > anyu.

 

Mária - Jézus anyja - földi lény, az anyaghoz kötött, pedig az anyag a férfi princípium sajátja. Ellentétben a Szent lélekkel, Aki Jézus égi anyja, de erről az egyház mélyen hallgat... Illetve egyszerűen letagadja, mint Jézus földi apját Józsefet, vagy Jézus női párját Magdalénát. A jézusi családmodell pontosan kiolvasható az Újszövből, le van írva, csak észre kell venni.

 

Tehát Jézus isteni apja az égi Atya, az isteni anyja a Szent Lélek, aki nem más, mint az égi Anya.

Földi apja József, földi anyja Mária.

Felesége Mária Magdaléna. 

Mindannyian ott vannak a Bibliában, többé-kevésbé felismerhetően az említett funkciókban.

 

"Ha azt az adott társadalom nem csupán elfogadja, de még boldog is benne, akkor legfeljebb rácsodálkozhatunk,..."

A társadalom mindent elfogad, amivel megetetik, vagy amit rákényszerítenek.

 

"...beleszólási jogunk nem nagyon van."

Minden káros dolog ellen fel kell emelni a szavunkat saját magunk és utódaink érdekében.