"...a kutató és a felismerő egy és ugyanazon személy..."

- Amikor egy amúgy tudósnak mondható ember felismeri vagy felismerni véli isten létét, nem tudományosan jár el. Ez 100%. Isten létének semmilyen tudományosan vizsgálható nyoma, sőt, elemi logikával sokkal inkább cáfolható, mint indokolható a léte. Nem létezhet például egyszerre mindenható és mindentudó lény, mert ha tudja, hogy mi fog történni a jövőben, akkor már nem változtathat rajta. A tudás így kizárja a cselekvési szabadságot. Persze ez pusztán papírlogika, ami akár tévesnek is bizonyulhat (egy eddig ismeretlen összefüggésrendszer miatt), az viszont tény, hogy ma az emberiség kezében nincsen objektív támasza az istenhipotézisnek. Tudós így semmilyen ez irányú felismerést nem tehet... ha mégis ezt teszi, azt de facto nem tudósként teszi.

"Egy hivatását magas fokon gyakorló ember soha nem tudja igazán szétválasztani a kettőt."

- Dehogy is nem.

"Bármikor üzembe helyezi magát..."

- Ergo nincs mindig szolgálatban, mert ugye ha mindig úgy lenne, nem létezne olyan, hogy szolgálatba helyezi magát. Na most kéne jönnie annak a pillanatnak, hogy belátod a tévedésedet, és visszagörgeted az összes többit a beszélgetésünk kezdetéhez, mivel érveink egymásra épültek. :)

Nem is lépek tovább, amíg ezt nem teszed meg. Itt állok tehát meg, mert úgy érzem észérvek helyett önmagad cáfolatába süllyedő makacs ellenkezéssel felelsz minden felvetésemre. Ha másképpen cselekednél, az előbbi "üzembe helyezős" ügyben is feltűnt volna a saját önellentmondásod.