Nyilván olykor egy hívő is kételkedhet, de ez a hitén esett csorbaként értékelhető, és nem azt erősítő fegyvertényként. Ellenben a logikára és empíriára épülő tudós elmével, aki minden állítást szükségszerűen a kétségbe vonás próbája alá helyez, így vizsgálja annak igazságtartalmát, és elfogulatlanul ítél vele kapcsolatban.

Nem egy tudós, aki ilyen alapossággal folytatta kutató munkásságát, eljutott Isten létezésének felismerésére. Igazán nem akarlak elrettenteni,  de Te is elég alaposnak tűnsz a kutatásban.  

A vallásalapú hit azt jelenti, hogy az alany a vallás tárgyát axiomatikusan igaznak tekinti. Más szóval az istenhívő nem köti tapasztalathoz azt a hipotézist, hogy létezik-e isten, hanem egyszerűen kinyilatkoztatja, hogy hisz benne.

Kezdem megszokni , hogy egy kalapban kezelsz minden vallásos embert, néminemű lesajnálással fűszerezve. Ha ehhez vagy szokva, hát tegyed. (Közben azért időnként próbáljad elhinni legalább azt, hogy nem a kocsmában ülök).   :)

Ezzel együtt van igazság az állításodban. Nem mindenkinek adatik meg hogy tapasztalatot is szerezzen a "hipotézisről". 

Már említettem korábban, hogy HIT alapja a hit. :) "Boldogok, akik nem látnak és hisznek, övék a Mennyek Országa". Vannak azonban a hívők seregében olyanok is, akiknek jutott a megtapasztalásból. Magam is ezek közé tartozom. Állításai(n)kat persze ugyanúgy lehet hinni is, elutasítani is, mint az Isten létezését.