„Így már értem! A bűn fogalma nem etikai vagy morális kérdés, hanem egy viszonyt jelent.”

Nem viszonyt jelent! Nem lehet a szavak értelmét tetszés szerint megváltoztatni! Aki ezt teszi (nem Rólad van szó) az szándékosan félrevezeti társait.

 

„A bűn az Istentől való elszakítottság, amit a Biblia halálnak mond.”

Hol van ez leírva?

Pál szerint - erős túlzással  - bűn bármilyen emberi cselekedet:

1Kor 6:18. „…Minden bűn, melyet az ember cselekszik,…”

Közelebb áll a valósághoz, ha azt mondjuk;  törvényszegés.

1Jn 3:4. „Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.”

Nincs semmilyen elszakítottságról szó.

 

„A Biblia alapján a bűn fogsága az, hogy semmilyen cselekedetünk, de még gondolataink sem olyanok, hogy Isten igazságos ítéletét kiállnák,”

Hova van ez leírva? Sehova! Merő kitaláció.

A Biblia és az apokrifek egybehangzóan állítják, hogy (Isten előtt/Isten szemszögéből) nincs bűn:

Mária Magdolna Evangéliuma 4.26.) „A Megváltó így szólt: „Nem létezik bűn, azonban ti vagytok azok, akik a bűnt megteremtik, amikor olyan dolgokat tesztek, mint a házasságtörés, melyet bűnnek neveznek.”

1 Jn3:9 „Senki sem cselekszik bűnt, a ki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.”

Márpedig mindenki Istentől született:

1Kor6:19 „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?”

2Kor 13,5 „…nem ismeritek-é magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van?”

 

„semmi olyat nem tudsz tenni, amire Isten azt mondhatná, íme, ez mindenestül rendben van,”

Már hogyne tudnék?! Minden cselekedet, amelyet kellő belátással (körültekintéssel, mérlegeléssel, a környezet és magam legkisebb sérelmével) hajtok végre, az teljesen rendben van.

Nem Istennel, hanem a környezettel való viszony a mértékadó.

 

„A Biblia az egészen romlott természetünkre ébreszt rá!”

Az Ő alkotása vagyunk. Nem?

 

„Szabadításra van szükség, mert mi magunk nem tudjuk magunkat újjászülni.”

Aki nem tud önmaga újjászületni (megváltozni) akkor annak valóban segítségre van szüksége, de vajon tényleg meg kell változtatni azt, aki nem akar megváltozni? A nem-tudás lényegében (tudat alatti) nem-akarás. Neki arra a megtapasztalásra van szüksége, ezért nem akar változtatni sorsán, életmódján.

Csak annak van/lesz bölcsessége, akinek van élettapasztalata, mint Mária Magdalénának, aki keményen bűnös asszony hírében állt. De ő volt a bölcsesség "Nagyasszonya":

 

A Pistis Sophia-ból: (19. fejezet)

"Well said, Mary, for thou art blessed before all women on the earth,  because thou shalt be the fulness of all fulnesses and the perfection of all perfections."

"Nos, mondta [Jézus], Mary, áldott vagy te, az összes nő előtt a földön, mert te leszel a teljessége minden teljességnek és a tökéletessége minden tökéletességnek."

Nem véletlenül volt Jézus társa, párja...

 

Tulajdonképpen ez is egy jézusi tanítás, mely arról szól, hogy minden utat be kell járni, bűnöst és bűntelent ahhoz, hogy kellő tapasztalatot, s ennek megfelelő bölcsességet szerezzünk.

Véső soron aki önmaga, vagy segítséggel, de megváltozik, annak elegendő volt (már) az, amit megtapasztalt, s tovább tud lépni.

 

„Te azt mondod hamis önképnek, amikor a Biblia szerint az ember teljes romlottságáról beszélek,”

Azt gondolom, ha valaki az embert (a világot) Isten teremtményének tartja, akkor ne ítélje el Isten művét, de még véleményt se nagyon alkosson róla, ha nem tudja (és honnan is  tudná) Isten szándékát...

 

„Nos, a szabadság az, hogy késszé és képessé váltál Isten akaratának engedni,”

Honnan tudod, mi az Isten akarata?

 

„De mindeközben maradsz ebben a bűnökkel terhelt létben, maradnak a betegségek, a kísértések, tehát nem szűnt meg a bűn, csak éppen olyan bűnös vagy, aki bocsánatot nyert.”

Bocsánatot a sértettől nyerek. Ahhoz meg annyi köze van Istennek, hogy ha rendezzük dolgainkat (én és a sértett) akkor az az Ő törvényei szerint történt, s ennek megfelelően „mindenestül rendben van”.

 

„Van aki nem tartja magát bűnösnek”

Aki nem vét az nem bűnös, aki rendezte dolgait az sem. Lásd Jézus tanítását.- Igazak és bűnösök.

 

„Ez a szabadulás Jézus Krisztusért van.”

Jézus ilyesmiről nem beszélt, ilyet nem tanított.

 

„Jézus Krisztus és Pál apostol szembeállítása számomra értelmezhetetlen, mert a Bibliában mindketten ugyanazt mondják.”

Abba most nem kívánok belemenni, hogy olykor miért egyeznek Jézus és Pál mondásai, de az egészen biztos, hogy minden jézusi tanításra van egy ellentétes páli reflexió.

Jézus elutasította Mózes törvényeit, Pál hirdette.

Jézus szerint csaka törvénybe ütköző cselekedetek tekinthetők bűnnek, Pál szerint mindegyik.

Jézus az apostolait a pogányok tanítására rendelte, ezzel szemben Pál a zsidók között forgolódott.

Jézus férfiakat és nőket egyaránt tanított, Pál az utóbbiak tanítását tiltotta.

Jézus szerint mindenki egyenrangú, Pál szerint nem.

Jézus szerint nem szükséges az igazak megtérése, Pál nem tesz kivételt.

Jézus nem akart áldozat lenni, Pál viszont annak tartotta Jézust.

Az evangéliumokban Jézus mindenki bűneit elvitte, Pálnál csak a zsidókét.

stb…  (Minden állításomra van bőven idézet, ha kéred…)

 

 „Arról nem is szólva, hogy más baj is van az állításoddal, hiszen senki nem képes sem önerejéből, sem Istenbe vetett hite által újjászülni önmagát!”

Most már az is kérdés, mit értesz újjászületés alatt?

Én azt, amikor valaki gyökeresen megváltoztatja, új alapokra helyezi korábbi életfelfogását, életvitelét, szemléletét. Ezt bárki bármikor megteheti, ha eléggé akarja.

 

„Továbbá hiszem, a Bibliában van megírva Isten kijelentése,”

Ettől a pillanattól kezdve bárki bármit mond a Te szemedben az valótlanság (ha nem egyezik a Bibliában leírtakkal) jóllehet bizonyítani nem tudod az állításod.

De ha már itt tartunk, szerinted két, egymásnak ellentmondó bibliai állítás közül melyik az igaz? Pálé, vagy Jézusé? Pl. a fentiek közül...

 

„ha ugyan van hited szerint kijelentése Istennek.”

Szerintem Isten nem személy. Annyiban lehet valami Isten kijelentése, hogy mindannyian részei vagyunk Istennek, így bármelyikünk kijelentését legalább részben Isten kijelentésének tekinthetjük.