Isten megszabadított a bűntől/ből, vagy továbbra is foglyai vagyunk? - írod

Így már értem! A bűn fogalma nem etikai vagy morális kérdés, hanem egy viszonyt jelent. A bűn az Istentől való elszakítottság, amit a Biblia halálnak mond (mert nem csak testi halál van, amikor a biológiai lét befejeződik, de van olyan is, hogy valaki azt gondolja, hogy él, pedig halott). Amit bűnnek mond a legtöbb ember, az nem más, mint ennek az Istentől elszakadt állapotnak a következménye. Milyen is lenne, ha egy orvos a tünetet kezelné a betegség helyett, és a "mennyei orvos" nem betegséget gyógyít, hanem halálból szül újjá, új teremtés által élet lesz ott, ahol addig nem volt élet. Ezt jelenti Isten szabadítása.

A Biblia alapján a bűn fogsága az, hogy semmilyen cselekedetünk, de még gondolataink sem olyanok, hogy Isten igazságos ítéletét kiállnák, tehát semmit sem tudunk produkálni, ami megállhatna Isten előtt, vagy hivatkozási alapunk lehetne bármire (gondolok itt azokra, akik valami jutalom reményében fáradoznak bármi kiérdemléséért - szóval ha ez nem inged, akkor ne vedd magadra, de még ha nem is vársz semmit Istentől bármi dolgodért cserébe, akkor is szembe kell nézzél azzal a ténnyel, hogy semmi olyat nem tudsz tenni, amire Isten azt mondhatná, íme, ez mindenestül rendben van, még ha ez nem is érdekelne téged - márpedig szerintem érdekel).

A Biblia az egészen romlott természetünkre ébreszt rá! Pedig gonosz létünkre tudunk jót cselekedni, de ez kevés a bűnből való szabaduláshoz, hiszen jó cselekedeteink lennének a nulla állapot, ezek természetes dolgok kellene legyenek, amiért semmit sem várhatunk. Sokan szeretnének egy passzív állapotot, amikor jól megvannak magukban, úgy gondolják, nem keresztezik Isten útjait, és elvárják, akkor Isten se szóljon bele az életükbe, mert majd boldogulnak, ahogy tudnak, a maguk erejéből, vagy nem, de ekkor is hadd legyen ez a saját dolguk! Ezzel ott a probléma, hogy nem a nulláról indulunk! Bár van aki így gondolja, hogy kezdjük a nullán, aztán rontunk a helyzetünkön, majd kijavítjuk azokat jó cselekedetekkel, de ez tévedés. Szabadításra van szükség, mert mi magunk nem tudjuk magunkat újjászülni.

Ez hit kérdés, ami azért fontos, mert nem mindegy, hogy reálisan látod-e önmagadat, vagy hamis önképed van! Nyilván Te azt mondod hamis önképnek, amikor a Biblia szerint az ember teljes romlottságáról beszélek, ám én ezt értettem meg, miután megtapasztaltam a szabadítást. De mi is ez a szabadítás, ha a bűnös természetünk mégis megmarad?

Nos, a szabadság az, hogy késszé és képessé váltál Isten akaratának engedni, örömmel keresed Isten hozzád szóló szavát, amivel megszólít téged, és szeretetből engedelmeskedsz, nem kényszerből vagy számító jutalomvárásból, és hálás vagy mindezért. De mindeközben maradsz ebben a bűnökkel terhelt létben, maradnak a betegségek, a kísértések, tehát nem szűnt meg a bűn, csak éppen olyan bűnös vagy, aki bocsánatot nyert. Van aki nem tartja magát bűnösnek (sokan ide sorolják magukat, és ez nem meglepő, mert ez valóban megalázza az embert, viszont aki számára nagyobb ajándék, hogy megismerheti és dicsőítheti Istent, az kész és képes lesz szembe nézni ezzel, főleg, hogy egyúttal a szabadítást is megismeri). Ez a szabadulás Jézus Krisztusért van.

Következésképp nem általában bárkire, hanem csak a héberekre, vagy ahogyan írva vagyon; Izraelre. - írod

Jézus Krisztus és Pál apostol szembeállítása számomra értelmezhetetlen, mert a Bibliában mindketten ugyanazt mondják. Ha Te a Biblián kívül egyéb források alapján úgy látod, mégis ellentmondások vannak, sőt, egymást kizáró tanításokról van szó, ez a Te problémád. Ahogyan én látom a dolgokat, arról beszélek neked, sőt, arról is beszéltem, miért így látom ezeket!

Izrael Isten népe. Az ószövetség idején sem csak a hébereket sorolta ide az Úr, úgy most sem csak a héberek Isten népe! Hit által - Isten kegyelmének ez az Igében sokszor visszatérő motívuma muzsikáljon a füledben, amikor Isten népére gondolsz!

Hogyan kerültél kapcsolatba Jézus vérével? Ez komolyan érdekel! - kérdezed

Jézus Krisztus értem, miattam és helyettem halt meg, hogy élhessek. Ennyi.

Ebből egy mukkot sem értek...

Sebaj! Kissé túldíszítettem a mondatokat, itt-ott bele is gubancolódtam, majd máskor igyekszek átláthatóbban fogalmazni.

van aki önerejéből képes újjászületni, s vannak akik Istenbe vetett hitük által. A végeredmény lényegileg ugyan az. - írod

Ez így biztosan nem igaz, mert kell legyen egy harmadik kategória is, konkrétan az, amibe én is tartozok! Ugyanis én sem a magam erejéből, sem az Istenbe vetett hitem által nem voltam képes újjászületni. Ezt remélem nem vonod kétségbe, és ennyit elhiszel nekem! Engem Isten szült újjá, nem én magamat bármi által. Mivel hiányos a listád, ezért hibás az általánosításod.

Arról nem is szólva, hogy más baj is van az állításoddal, hiszen senki nem képes sem önerejéből, sem Istenbe vetett hite által újjászülni önmagát! Ám ez hitbeli kérdés: én így hiszem Isten kijelentése által, Te pedig mást hiszel más alapra építve, de most nem hitünk különbözőségéről beszélek, hanem állításod hiányosságából felismerhető hibás általánosításodról! Továbbá hiszem, a Bibliában van megírva Isten kijelentése, amit nem kell apokrifokkal és egyéb emberi elgondolásokkal vagy hagyományokkal kiegészíteni - de elfogadom, bár helytelenítem, és semmi esetre sem tartom követendő példának, hogy Te másként tekintesz a Bibliára, és mást tekintesz Isten kijelentésének, ha ugyan van hited szerint kijelentése Istennek.