"...itt nyakon csíphető, mennyire a bűn fogságában vagyunk,..."
Akkor miféle bűnmegsemmisítésről szólt az előző mondat? - kérdezed a tőlem idézett mondat után

Fogalmam sincs, mire gondolsz! Azt írtam, hogy Isten a bűnt nem megsemmisítette, hanem korlátot szabott pusztításának, és szabadítást adott belőle. Még idézted is! Ha már nekem címezted a hozzászólásodat, akkor miért nem arra reagálsz, amit írok neked? Van-e értelme így beszélgetni, ha fújod a magadét, függetlenül attól, amire válaszolsz?

Nincs itt semmiféle általános megváltás - írod

Feltűnt, hogy általános megváltásról egyedül csak Te beszélsz? A megváltás, Isten újjászülő kegyelme egészen személyes, hiszen személyes kapcsolatról szól! A világot teremtő, azt azóta is fenntartó és bölcsen igazgató korlátlan hatalmú Úr belép övéi életébe, és mennyei Atyánknak ismerhetjük meg Őt a kegyelméből bennünk végzett újjászülő munkája nyomán, mely késszé és képessé tesz arra, hogy felismerjük és szeretettel tudjuk felelősen elvégezni a számunkra elkészített és egyedileg személyre szabott feladatainkat. Röviden, a helyünkre kerülünk, és betölthetjük a rendeltetésünket, amit szabad és boldog, Krisztusban kiteljesedő életnek élünk meg, és ezért hálásak vagyunk. Dióhéjban ennyi, nem kell túlgondolni és elmisztifikálni!

Tehát az igaz embernek nincs szüksége megtérésre! - írod

Én nem voltam igaz ember, mert Isten nélkül éltem a világban, de most pedig Krisztusban én, aki egykor távol voltam, közel kerültem Krisztus vére által, mert az életem felett nem én rendelkezek többé, hanem elismerem, Krisztusé vagyok. Szóval nekem szükségem volt, hogy Atyám jó terve szerint Szentlélek által belépjen az életembe, és újjászüljön Jézus Krisztus értem, miattam és helyettem elszenvedett kereszthalálának váltságáért, és Krisztus feltámadásának halott állapotom fölött aratott győzelméért én is élhetek Őbenne Atyámat dicsőítő szabad és boldog életet.

Amúgy igazad van, az igaz embernek nincs szüksége megtérésre. De azt tudod-e, hogy van különbség Isten által megigazíttatottság és önigazultság között? Mert az általad idézett igerész (persze, nem kiszakítva a szövegkörnyezetből) éppen erről szól!

"De én mégsem ezt gondolnám a búcsúcédulák legnagyobb hasznának..."
Hanem?...

Jogos! Te hozakodtál elő a búcsúcédulákkal, én csak példaként felhasználtam, lám, egy nyilvánvalóan erkölcstelen dologból is hozhat ki Isten jó dolgot, de valóban kár volt belebocsátkoznom ilyesmibe!