Tegnap az Írószövetségben voltam egy előadáson, de most nem erről akarok írni. Viszont kiállítottak 25-30 természetfotót, egyik szebb volt, mint a másik. Szóban persze nehéz ilyesmiről beszámolni, de hihetetlenül elkapott pillanatok voltak. Ilyen például, hogy egy dolmányos varjú orcátlanul ráncigálja  a sas egyik szárnytollát. A másikon egy vörös vércse szerelmi ajándékként egy békát nyújt át a párjának. A két kedvencem közül az egyiken egy kócsag nézegeti magát a víz tükrében, joggal, hiszen nagyon szép. A másikon a hold korongja előtt repülnek át a darvak. Bármelyiket szívesen néznám a szobám falán is.