Sokkal egyenesebb út, ha rendezem soraimat a sértettel, s elnyerem bocsánatát. - írod

Pontosan! Az egymás ellen elkövetett bűneinket megvalljuk egymásnak, minden bűnünket pedig Istennek, ezt tanuljuk Jézus Krisztustól. Isten megbocsátott nekünk, ezért mi is meg kell bocsássunk egymásnak! De ez nem egyszerű dolog, bár Krisztusban mindent megkaptunk (erőt és bölcsességet a megbocsátáshoz és az egymásra odafigyeléshez, illetve mindenekelőtt szeretetet az egymás iránti felelős magatartáshoz), mégis harcolunk önzésünk, hiúságunk, sértettségünk miatt Isten rendje ellen, még ha tudjuk is, mit kellene tegyünk, mégsem tesszük magától értetődően könnyedén. Ezt értettem a bűn elleni harc alatt. És ehhez valóban nem "tanítás" szükséges, jól mondod! Valami másra van szükségünk, pontosabban valakire van szükségünk, konkrétan... de ezt Te is tudod!

Különben éppen erről beszélgettünk, hogy a csaló Jákóbból hogyan formált az Úr Izráelt, Isten győztes harcosát. Lám, Jákób is azt tette, amit írtál: rendezte sorait a sértettel! Látod a sorrendet? Rendeződött a viszonya az Úrral, mert az Úr belépett az életébe, egészen átformálta, mondhatni: újjászülte őt (még a neve is más lett, jelezve, valami nagyon lényeges változott meg), és így már rendezni tudta a viszonyát a testvérével. Számomra innen is az látszik, szükségünk van Isten kegyelmére, hogy tudjunk megbocsátani. Isten munkálkodik bennünk is, akinek elrendezni való ügyünk van társaink felé, és abban is, akivel szemben a tisztességtelen dolgot elkövették.

"A búcsúcédulák erkölcstelen gyakorlatából például ébredést hozott."
- Leginkább jó sok pénzt a konyhára... a "szolgálók"-nak.

Valóban felépült a 60000 fős befogadóképességű Szent Péter-bazilika, ami a római katolikus egyház első számú szentélye, a négy nagy bazilika (basilica maior) egyike, a világ legnagyobb katolikus temploma (meglestem a wiki-ben). De én mégsem ezt gondolnám a búcsúcédulák legnagyobb hasznának...

Isten a bűnt nem megsemmisítette, hanem korlátot szabott pusztításának, és szabadítást adott belőle. Isten nem "csak" etikus magatartást vár tőlünk (pedig ez lenne a legnormálisabb - és mégis képtelenek vagyunk erre, nos, itt nyakon csíphető, mennyire a bűn fogságában vagyunk, és mennyire rászorulunk a Jézus Krisztusban kapott megváltásra, és Istennek, az Ő kegyelméből bennünk elvégzett munkájára), hanem olyan életre hív, ahol a neki való engedelmességre késszé és képessé tesz, ennek a következménye az, amit etikus magatartásnak mondasz.