Ég-föld között...

Eszmélet járta szeszekkel,
Uralom csomósan magam,
Szinte letépi szám a bőrt,
Rossz múltadra rímel szavam.

Múlik zarándok rongy időm -
Böjtölöm sok rossz napomat,
Úr vagyok, ördögé a bűn -
Rendőr frász rág és fojtogat.

Szenvedőn hánytam verseket,
Emlék nem járta helyeken,
Mikor legjobban akartam,
Szájon vágott a szerelem.

Legyen hát amint akartad,
Uram tiéd a gondolat,
Legyen enyém a tüntetés:
Pokolra züllöm magamat.

Alszom a világ tetején,
Sírtam verset már eleget,
Mézet szűrve dalol a nőm,
Mégsem fog macskám egeret.

Eszmélet járta veszetten,
Áltatom ördöngös szavam,
S ha elhagy vétséges eszem,
Tüntetek kretén grimasszal,
S csak kacagok haszontalan…