Parafrázis Emlékkönnye

 

Gondolkoztál már azon,

Hogy minden érdektelenné vált,

Ha nem látod a füstös plafont,

Mert érted már a halált?

 

Akkor hirtelen minden értelmetlen,

És már cseppet sem izgulsz!

Fekszel pőrén és tök esztelen, 

Szégyen érzet nélkül se pirulsz.

 

Mert túl sütik itt az embert,

A gyűlölt gyűjtött "értékekkel"?

De mi lesz az örök lélekkel?

Hamu lesz, mint égett kender?

 

Kidobják, mint kit ronggyá téptek,

Hírmondónk se marad,

Ne hidd, hogy tovább él a lélek,

Ha emlékké hamvad!