Közben felfüggesztettem a dolgot, mert több probléma is felvetődött. Leginkább az, hogy annyira nincs hely ebben a gépben, hogy egy 8-as, 10-es anyát nem tudok úgy elhelyezni, hogy valamihez ne érjen hozzá. Ezt a lemezes megoldást megcsináltam hátul, de itt meg teljesen ráül a ventillátorház, attól tartok, ha kicsit hosszabb a csavar, akkor megroppantja a ventillátor alumínium keretét. Ha oda kerül a csavar, hogy bent ne okozzon galibát, akkor meg a trógli zártszelvényét venné félbe.

Bármennyire is ágáltam a klasszikus hevederes rögzítés ellen, úgy néz ki, hogy lassan meg kell barátkoznom a gondolattal. Nem akarok akkora átalakítást eszközölni a gép alvázán, mint ami ahhoz lenne szükséges, hogy masszívan oda tudjam rögzíteni. Végül is nem tudom miért akarok okosabb lenni, mint a Miller, vagy a Kemppi, ők is hevederrel rögzítik a gépeiket a gyári kocsikhoz. Gondolom nem véletlenül.

De ami mindenképpen pozitívum, a hegesztőkocsim mozgékonysága. Ez minden várakozásomat felülmúlta. Én eltértem attól a szokástól, hogy az efféle molnárkocsi stílusú szekereken csak a két nagy kerék van és csak hátrabillentve lehet mozdítani. Én előre is raktam két bolygókereket, így egy ujjal meg tudom forgatni a saját tengelye körül. Ha odébb kell lökni egy pöttyet, mert útban van, akkor nagyon könnyen mozdítható bármelyik irányba.