Köszönöm az elismerést. Az a baj, hogy utólag mindig megfogadom, hogy legközelebbi munkára nem fordítok ennyi időt, mert nem normális pl. olyan részletekkel szöszölni egy délutánt, ami jó esetben alig látszik. De nem tehetek róla ez nálam valszeg genetikai hiba. Egyszerűen nem hagy nyugodni a dolog, amíg nem lesz tökéletes. De látszik némi "fejlődés", mert most már nem szenvedtem az alsó, belső szűk sarkok varratainak a lecsiszolásával, amik egyébként sem lesznek láthatók. Ha meg eljutok arra a szintre, hogy a varrataim esztétikailag is megállják a helyüket, akkor csiszolni sem fogok. Határozottan javul a helyzet, most már 80-85%-ban kimondottan tetszetős, egyenletes, fényes varratokat produkáltam, de még mindig van néhány ami csípi a szememet. Olyan meg nincs, hogy egyiket lecsiszolom, a másikat nem. Legalább is a látható helyeken.