Tegnap egy nyugdíjas bérlet keretében megnéztem Görgey Gábor: Mikszáth különös házasságai című drámáját. Ha van monodráma, akkor az duodráma, mert két színész játszotta, egyikük persze Mikszáthot (Mikó István), a másikuk Mauks Ilonát (Piros Ildikó). Valamikor láttam már ezt a darabot, akkor tetszett, most viszont nagyon tetszett! Egyre több szellemes célzást, finom aktualitást és kedves humort találtam benne. Nagyon tetszett a házaspár gyöngéd zsörtölődése, egymással való kapcsolata, az összetartozásuk. A történet keretében visszaemlékeztek a megismerkedésükre, házasságukra, majd a válásukra, illetve a második házasságukra. Amin meglepődtem: Mikszáth tárgyilagos, éppen ezért megrázó leírása a kolerajárványról. Igaz, itt személyesen volt érintve . A szegedi árvíztől is tudósított, de ezt valahogy erőltetetten patetikusnak találtam, pedig az is éppen eléggé drámai történet volt.

A színészek szemlátomást és jól érezhetően szívesen játszottak, a közönség pedig örömmel hallgatta. Ami a közönséget illeti, meglepődtem, ugyanis a kb. hetven jelenlévő között legalább négy férfi volt! Eddig nem találkoztam eggyel sem. Ráadásul két fiatal néző is volt, aminek örültem, hiszen nekik is nagyon tetszett a színdarab.