mai példa a piacról: 2 napja írtam, hogy van a piacon piros (érett/túlérett) káki, 200 Ft/db.

gondoltam, szólok az eladónak, akciózza le felére, 100 Ft/db-ra, mert a végét járja,

(és mert akkor én is veszek belőle 5 db-ot:). Illetve 100 ft/db áron se lehet, h elfogy, mert nem ismerik, és így nem is szerethetik...

megtapogattam, majdnem bennemaradt az ujjam egyik-másikban,

gondoltam, ez még 50 Ft-ot is megér :)

bár pont ilyenkor a legjobb szerintem, de valaki nem szereti a szottyosat,

szó mi szó, így már kicsit túl volt a zeniten.

tegnap nem tudtam kimenni megnézni a helyzetet.

ma voltam. nem volt káki. kérdezem, mi lett vele, eladták mind?

nem kidobtuk (1 ládával, kb. 30-50 db körül), mert már rohadt...

szóval, ha már megérik, sőt piros, akkor nem lehet vele sokat várni. 

de az azért elég gáz, hogy nem ismerte fel, hogy le kellene akciózni, hogy elfogyjon.

tavaly itt vettem 10 db-ot 50 Ft/db-ért (nem többet, mert azonnal enni kellett).

akkor beletrafáltam. pont jó volt (nekünk), imádtuk!