Jé... egy amerikai, aki megértett valamit Magyarországból...  ez is ritkaság! :)

– Mit gondol Colleen Bell budapesti amerikai nagykövetnek a magyar belügyekbe súlyosan beavatkozó, múlt heti beszédéről?

– Újabb epizódja volt ez az amerikai-magyar kapcsolatok posztkommunista történetének.

Eddig minden Budapestre küldött amerikai nagykövet azt hitte, megmondhatja, mit tegyen Magyarország.

És itt nem csak nagykövetekről van szó. Ha visszaemlékszik, mi történt az amerikai kongresszusban, felötlik Tom Lantos képviselő alakja, aki 1992-től, sőt már azelőtt is rendre elmondogatta, hogy a magyar kormánynak ezt és ezt kell tennie. Hírhedtté tette magát azzal, hogyan kiabált a törvényhozásban Magyarország ügyének tárgyalásakor. Emlékszem, egy alkalommal irodája ajtaja előtt két órán át váratott egy Fidesz-küldöttséget csak azért, hogy móresre tanítsa őket. Amikor beengedték a küldöttséget, egy további teljes órán át üvöltözött velük arról, hogy mit kellene tenniük.

A baj az, hogy az amerikai nagykövetség nem azon fáradozik teljes erővel, hogy jók legyenek a kétoldalú kapcsolatok.

Az is baj velünk a diplomáciai kapcsolatokban, hogy kifejezésre akarjuk juttatni: az Egyesült Államok kivételes nemzet, mi vagyunk azok, akik másoknak megmondják, mit kell tenniük. S ez nemcsak Magyarországra vonatkozik. Időnként úgy viselkedünk, mint amikor a kommunista időkben Szuszlov és Mikoján utasítgatták a magyar kommunistákat. Magyarország úgy hitte, hogy ezen már túl van. És azt hiszem, nincs kedve visszatérni ezekhez az időkhöz.