Én azt tapasztaltam, hogy a káki oltásánál nagyon fontos, hogy minél később oltsunk.

A gesztenyénél és a diónál jellemző, hogy márciusi-április oltásnál nem forrad, május közepe után már igen.

Sőt, júniusban is ideális.

A kákinál is ez a helyzet.

Pláne akkor kicsi az esély, ha az oltás után hetekig vacak idő van.

Viszont március-áprilisban akkor sem sikerül feltétlenül az oltás, ha enyhe idő jön utána.

A káki esetében későn indul a kalluszosodás.

Ha mondjuk április közepén be van oltva, akkor lehet hogy a beoltott nemesnek 1 hónapot ki kell bírnia az alanyban amíg elkezd összeforrni.

Amennyiben elég nedves az alany, (volt sok eső tavasszal, meg tudta magát szívni), abban az esetben kibírhatja az egy hónapot a nemes.

Ha nem, akkor elszárad mire elindulna a forradás.

Sőt, sok esetben tapasztalható az olasz oltásoknál, hogy kitörnek az oltásnál, és a törésnél látni hogy a fa fele nem forradt össze, csak a másik fele tartja.

Ez azért is lehet, mert a nemes egy része kiszáradt, mire elkezdett összeforrni és az alany adott neki annyi nedvességet, hogy elkezdett nőni.

Évek múlva persze összeforr és körbenövi, nem törik ki, de ha fiatal korban az ilyen kevésbé forradt kap egy nagy szelet, akkor kitörhet.

Sok esetben jobb korábban oltani nedves alanyba, mint később száraz alanyba.

Tehát összefoglalva: minél később minél nedvesebb alanyba kell oltani.

Ha nincs eső, az oltás előtt 2-3 héten át rommá kell öntözni az alanyt.

Persze a nemest el kell tartani sokáig ehhez, ahhoz pedig a +1 fokon való tartás a legjobb.

Figyelni kell az oltóág szedésnél is, a nagy növekedésű vesszők nem fásodnak megfelelően, ezért a szemek megfagyhatnak.

Ha vastag a törzs, a kecskeláb oltás és a héj alá oltás a legjobb, de a leginkább az ékoltás működik, persze ahhoz vékony alany kell.