Szia!

 

Hú, valamikor régen én is ilyennel keltettem. Azt hiszem "500-as kiskunsági" keltetőnek hívják mivel elvileg 5X100 db tyúktojás fér a tálcákra, , de lehet ez csak helyi elnevezés. Valami kisiparos gyártotta ezeket akkoriban. Én anno egy 50 kg-os birkát adtam érte...

Ha jól volt beállítva és rendesen forgatta az ember (egyenként kézzel!) a tojásokat és persze a tojások is jók voltak, akkor simán hozta a 80-85%-os kelési eredményt is.

A tetején lévő doboz egyik - úgy emlékszem a zöld lámpája az üzembe helyezést jelezte folyamatosan világítva, míg a másik (piros) a fűtés bekapcsolását - természetesen a felfűtés után szakaszosan világítva. A hőfokszabályzója az ami a 4. képen van, de erről hiányzik az étermembrán. Az egy kb 4 mm vastagságú és úgy 5-6 cm átmérőjű kerek, zárt alumínium lemezből készült "harmonika", ebben volt az éter, ami hőre kitágult és akkor benyomta az alul lévő kapcsolót és ezzel kikapcsolta a fűtést. Azzal a hosszú csavarral lehetett állítani. aminek a felső vége kívül a dobozon egy "tekerőgomb" volt. Ez a hőszabályzó csak akkor működött jól, ha a keltető helyiség hőmérséklete állandó volt, mert ez a hosszú csavar rézből készült és ha kint változott a hőmérséklet, a zsugorodása, nyúlása elállította az előre beállított hőfokot. (Én rengeteget szenvedtem vele, aztán összeütöttem egy 0,1 C fok hiszterézisű elektronikát helyette - kb 500 Ft-ból, amivel a mai napig használják...)

A belső konnektor eredeti funkcióját én sem tudom. Én a kelés előtti napon egy lámpát (25 W-os izzóval) dugtam bele, mivel kivágtam a nagy ajtón egy dupla üveges ablakot, így láttam mi van bent keléskor.

A kisebb ajtóra is készült egy nagy lyuk, abba ment egy mutatós páramérő.

A párásítást a gép aljára betett 30X40 cm-es fotótállal oldottam meg, a páraszabályzást meg a tálca ide-oda tologatásával és a szellőzőlyukakkal lehet "belőni".

Nem olyan rossz gépek voltak ezek, csak érteni kellett hozzá és a keltetéshez, illetve munkaigényes volt a kézi forgatás és esztétikailag sem egy formatervezett szerkezet...

.