Jól összefoglaltad, gyakorlatilag az általad leírt tapasztalatok nagyjából ugyanúgy igaz a többi kínai gyártású gépre, színétől függetlenül.

 

Nekem 3 BLM gépem volt a jelenlegi ERGUS előtt. A BLM is kínai származású, de talán az különbözteti meg a többitől, hogy a minőségellenőrzésre nagyobb hangsúlyt fektetnek és az importőr nagyon ért a hegesztőiparhoz. Komoly ipari rendszereket is forgalmaznak.

 

Most, hogy már van némi összehasonlítási alapom egy profi gép és az előzőek viszonylatában, kezdem érteni, hogy miért kerül annyiba egy Fronius, Kemppi, Ergus, Miller és társai.

 

1. A hangja. Nálam a BLM AC/DC hűtése nagyon hangos volt. Az ív szintúgy. Már DC-ben is hangosan pattogott, sercegett, de AC üzemmódban kimondottan zavaró volt. Ugyanazt tapasztaltam, mint Te, hogy előre fújta a hűtőlevegőt, ami nem jó, mert ha a hegesztés irányába volt fordítva, akkor közelebbről turbulenciát keltett a gázburok környékén. Márpedig hegesztésnél a kijelzőnek, kezelőszerveknek a dolgozó felé kell állnia, ha állítani kell valamit közben. Az Ergus ezzel szemben olyan csendes, hogy a ventillátort alig hallani, az ív is éppen csak pattog. Pedig mindkettőben ugyanakkora ventillátor van, ugyanúgy 200A-es. Az olaszoknak volt annyi eszük, hogy a kifúvó rostélyokat a burkolat oldalára rakták. A gép körül bóklászva lehet érezni, hogy van rendes hűtőteljesítmény, mert rendesen mozog a levegő, de oldalra tol ki mindent.

 

2. A bekapcsolási idő. Ugyanakkora mindkét gép, az Ergus egy kicsivel még kisebb házban is van, ez ugye meghatározza az alkalmazható hűtőbordák méretét. A BLM és a kategóriájának többi tagja általában 25%, Az Ergus 40%-ot tud. Kisebb házban, alig hallható hűtéssel, azonos teljesítménnyel.

 

3. Kezelési útmutató, műszaki adatok, technikai támogatás.

Na itt a kínaiak csúnyán elvéreznek. Mindig kiakadtam a gépkönyveken. El nem tudom képzelni, hogy az importőrök miért nem szánnak rá egy nappal többet és akkor nem lenne ennyi hibás műszaki adat, érthetetlen, hevenyészett leírás. Abból az aspektusból szemlélem a dolgot, hogy ezeket a kategóriájú gépeket azért általában nem a profik vásárolják, akiknek kisujjában van a hegesztési elmélet. A magamfajta amatőrök igen meg lennének tisztelve, ha legalább két bővített mondatban le lenne írva pl. hogy mi is az az AC balansz, hogyan legyen beállítva. Aztán a megadott paraméterek. Az simán bent van mindegyikben, hogy pl. hegyesztőáram 5-200A, de hiába tekered le, 10A-nél nem megy lejjebb. Az impulzus frekvencia a könyv szerint pl. 300 Hz, de 150-nél nem tudod feljebb tekerni. Nem nagy csapás, csak nem értem, ha forgalomba hozok egy gépet, ott van nálam, meddig tart lecsekkolni ezeket az adatokat, mielőtt a nyomda legyártja. A komolyabb gépeknél ilyenek nem fordulnak elő, sőt nagyon alapos leírás található olyan hegesztési technikákról, amit egy profinak nem kell elmesélni, pedig ezeket a gépeket általában nem az amatőrök vásárolják. Rendes kapcsolási rajzok vannak, csatlakozó bekötések precíz jelölésével, cikkszámmal, fotóval, rajzzal azonosítható alkatrészek, az esetleges rendelést megkönnyítendő. Tegnap rendeltem egy speciális csatlakozót, alig nyomtam meg az entert, már jött is vissza az üzenet, hogy a futárnál van, ma itt is van. Telefonon lehet beszélni hozzáértő szervizessel, kaphatsz szaktanácsot megbízható forrásból. Ha mégis megmekken a profi gép, azonnal jön érte a futár, 1-2 nap és már hozza is vissza. A 10 éves géphez is kapsz mindent.

 

4. Az ára. No itt dől romba a fentebb épített diadalív, mert itt aztán nincs kecmec. Mig egy 200-as DC HF AWI távolkeleti gép 150 ezer körül van, ugyanez a kékvérű családból 6-700 ezer körül kezdődik. Ekkora különbség láttán hajlamos az ember megbocsátani a zúgó ventillátort, a hibás, felületes gépkönyvet, az egy hónapos garanciális javítást, a logikátlan menürendszert. Valamit valamiért :-)

 

Ráadásul, ha minden rendben működik, akkor az olcsóbb gép is megcsinálja ugyanazt, mint a profi. Csak a profi valszeg tíz év után is ugyanúgy dolgozik, mint új korában, simán bírja a két műszakot nap mint nap. Hiába, a minőségnek ára van.