Az elmúlt években egyre több helyen találkozom a körzetben végleg kiültetett, szabadban telelő oleanderekkel. A ház előttiekről már tudósítottam tavaly (vagy tavalyelőtt?), ezek település belsejében vannak falun, tehát rájuk fogható, hogy hőszennyezett területen. Januárban azonban rábukkantam egy "csúcsfekvésben" lévőre. Falutól távol egy patakvölgyben, közvetlenül a patak partján, egy hétvégi ház udvarán. Akkor elhatároztam, hogy vegetációs időben arrafelé járva, megnézem, "mi lett belőle". A képen látható, hogy mi. Mindezzel jól érzékelhető, hogy az oleander nem egy túlzottan korlátozott téltűrésű faj. Amennyiben olyan szerencsések maradnánk, hogy a téli minimumok megállnának az utolsó három tél minimumainak szintjén, minden tekintetben az -észak-olaszéhoz hasonló növényzetünk lehetne, HEGYEN-VÖLGYÖN(!).