A tegnapi nap a Kiscelli Múzeumban jártam, egy babakiállítás megnyitóján. Kezdődni is jól kezdődött, mert a pesti lakásomtól majd’ két órát utaztam oda. Már-már arra a következtetésre jutottam, hogy nem éri meg, de gyorsan megváltozott a véleményem. A babák is nagyon tetszettek, ezúttal volt egy kiemelt témakör, az ún. díszmagyar, mind a férfi, mind a női viselet. Megcsodáltam, mert részletesen volt kidolgozva. A nőknek a kötényük, a férfiaknak a süvegük volt az, ami legjobban megnyerte a tetszésemet. Elismerem, hogy  a férfiak viselete roppantul impozáns, de hogy hogyan bírták ki ezt a textil és szőrmepompát pl. a  Szent István napi ünnepségen, el sem tudom képzelni. Azért volt pár alkalmam galádkodni is, pl. az egyik baba Mária Teréziát ábrázolta, mint megjegyeztem, most legföljebb a negyedik gyerek után van. Bezzeg Sziszi! Persze hogy ő is ott volt, elegánsan, mint mindig.

Az irodalmi hősök közül találkoztam Matula bácsival, továbbá A Gyűrűk Ura néhány hősével, Gandalffal, Frodóval, Gimlivel, no meg Legolassal. Ezzel kapcsolatban az arányokkal volt bajom, szinte egyforma magasak voltak a figurák. Láttam még egy csecsemő trollt is, szívesen megcsiklandoztam volna a talpát.

Jó néhány lánybaba mellett még jó pár csinos ruha is volt, őket is szívesen öltöztettem volna.

Csontváry is ott ült, éppen a saját arcképét festette. Találkoztam még Rubik Ernővel is, első ránézetelre az jutott eszembe, hogy a karmester próbaszünetben Rubik-kockát tekerget. Nem tehetek róla, a kéztartása arra emlékeztetett. Persze, ezek csak rosszmájúskodások, mert összességében nagyon szép volt.

Ha már ottjártam, nézegettem még egy kicsit, nagyon tetszett egy verkli, boldogan hallgattam volna, hogy szól, de erre nem volt lehetőség. Legalább hangfelvételen adhatták volna.

A mellette való szobában egy régi gyógyszertár teljes berendezése volt kiállítva, azt is érdemes volt megnézni.

Egyszóval: megérte az expedíciót. Könnyen lehet, hogy előbb-utóbb vissza is megyek.