Múltkor olvastam Aristot, pont idevág:

"(...) Az aggodalom érthető, hiszen a dolgok jelen állása szerint komoly esély van arra, hogy kétharmados többséggel Orbánt választanák néptribunussá (is). Itt azután eljutunk ahhoz, ami arra késztetett, hogy billentyűzetet ragadjak.

A honi és az európai szélsőbal, szélsőlib, vagy a fene tudja micsoda, Buridán szamaraként áll a demokrácia ájult tisztelete és az általuk vágyott szép új világ előtt. A kettő ugyanis nem megy egyszerre. A nép "szeretete" mögött a nép mélységes megvetése és a hisztériás sértettség húzódik meg. A nép ugyanis hülye és ezt mi sem tanúsíthatja jobban, mint az a tény, hogy többnyire nem szavaz rájuk és az fogalmilag kizárt, hogy ebben maga az élcsapat lenne a hibás. Különösen súlyos tünetegyüttest vált ki a nép elutasító magatartása a honi ballib érdemes képviselőiből (...)

A nép – az istenadta – enni akar, lakni, szeretni, ölelni és ölni, így van ez, mióta egyáltalán tudjuk, hogy létezünk, vagy tízezer éve. Persze van az a barázdálatlan agy, amelyiknek ez az idő kevés, hogy fölfogja. Nem ülhetünk egy fenékkel két lovon. Vagy tiszteljük a népet és úgy kormányzunk, ahogyan ők akarják és legföljebb terelni próbáljuk őket az általunk helyesnek ítélt irányba, vagy rákényszerítjük őket arra, amit mi helyesnek tartunk, ez esetben azonban a tisztelet legalábbis kétséges. Segítsünk nekik, ha beledöglenek is és minél kevésbé akarják, annál jobban segítsünk, mert csak mi tudjuk mi jó nekik. Ez minden baloldali program talpköve.”

:P