A Bosman-ügy ítéletének jegyzőkönyvében (1995) ez szerepelt, mint előzmény:

 Az állampolgársági kikötések

25     A hatvanas évektől kezdődően számos nemzeti labdarúgó-egyesület fogadott el olyan szabályokat, amelyek korlátozzák a külföldi állampolgár játékosok igazolásának vagy pályára állításának lehetőségét (a továbbiakban „állampolgársági kikötések”). A kikötések alkalmazásában az állampolgárság a játékosnak egy adott államot képviselő csapatban vagy nemzeti válogatottban való részvételi lehetőségével összefüggésben van meghatározva.

26     1978-ban az UEFA kötelezettséget vállalt Davignon úr, az Európai Közösségek Bizottságának tagja felé egyrészt arra nézve, hogy eltörli az egyes klubok által a más tagállamból származó játékosokkal köthető szerződések számának korlátozását, másrészt pedig hogy két főben határozza meg az ilyen játékosok számát az egyes mérkőzéseken való részvétel szempontjából, úgy, hogy ez a korlátozás nem érinti azokat a játékosokat, akik legalább öt éve az adott tagállamban letelepedtek.

27     1991-ben Bangemann úrral, a Bizottság alelnökével folytatott újabb tárgyalások eredményeként az UEFA elfogadta az úgynevezett „3+2” szabályt, amelynek értelmében a nemzeti egyesületek lehetőséget kaptak arra, hogy háromra korlátozzák a nemzeti bajnokságok első osztályú mérkőzésein pályára állítható külföldi állampolgárságú játékosok számát, kiegészítve ezt legfeljebb két olyan játékossal, akik legalább öt éve megszakítás nélkül az érintett nemzeti szövetség keretén belül játszanak, ebből 3 évet a junior szakosztályban. E korlátozások a klubcsapatok UEFA által szervezett versenymérkőzéseire is vonatkoznak.

Mondjuk, az a fura, hogy Peruzovic jugoszláv, tehát nem is EGK-országból származik.

És az is furcsa, hogy 1988-89 környékén már egy csomó csapatban szerepelt 3 légiós (Milan: Rijkaard-Gullit-Van Basten, Inter: Brehme-Matthaus-Klinsmann, Napoli: Alemao-Maradona-Careca stb.), holott a 3+2-es szabály csak 1991-ben jött be...