Van egy pár film,amit egyszerűen tudom,hogy nem fogok megnézni soha, és a Saul fia is ilyen. Nem tudok elvonatkoztatni attól,hogy amit a képernyőn látok, az megtörtént.... Gyenge a lelkem. Remélem, megérted.

Ugyanakkor rákattantam a The walking dead c. opusra,ami aztán igazán korhatáros meg öldöklős meg minden. Azt teljesen nyugodtan nézem,mert tudom,hogy fikció és inkább azok a kérdések izgatnak nézés közben,hogy hogyan lehet egy szétesett világban létezni.

Egyetértek Csimpolyával, ez a hőség minden kulturális tevékenységet gátol, annyira nem bírom. Múlt héten egy napot Gyulán töltöttem rokonokkal, megnéztük a Várat, kisvonatoztunk, ebédeltünk, fagyiztunk (lábunkat a szökőkutas vízben hűsítve, baromi jó volt), valamint nem hagytuk ki a Százéves cukrászdát sem. (Bűnöztem, százéves tortát is ettem,ami csokis-marcipános, de szerencsére egy szelet ilyen tortát hárman ettünk,így talán nem volt olyan nagy  bűn. ) De amikor rákérdezett a rokon du.4-kor,hogy még hova menjünk, a légkondis kocsit választottuk... Igy persze sok minden kimaradt, legfőképpen az Erkel-házat sajnálom és azt,hogy az interneten csodás 3D-ben lehet megtekinteni a Nádi Boldogasszony Templomot, élőben meg a rácson túl nem lehet menni és sötét van (viszont kellemes hűvös!).