Ez a spanifer szívatott meg legjobban az egész projektben. Az volt a törekvés, hogy azokon a helyeken, ahol súrlódik, dörzsölődik, ott rozsdamentes anyagból legyen. Első körben legyártottam a heveder csatlakozókat rozsdamentes acélból. Hegesztve, menetfúrva, szálra csiszolva. Gyönyörű lett, de amikor össze akartam rakni, akkor derült ki, hogy a furatok nem pontosan merőlegesek. A csavar furatok, menetek nem passzoltak. Azt hittem elvisz az ideg. De megérdemeltem, mert az oszlopos fúrógépem már nem egyszer megszívatott. Hiába öntvény a fúróasztal, ha nagyon nyomom neki, képes egy kicsit elhajolni. Nem egy ipari kategóriás gép. Nagyon nehezen tudtam kifúrni a rozsdamentes alkatrészeket. Nem tudom miért, ennyire kemény a saválló, vagy szarok voltak a fúróim, de rendesen toltam neki. Jól megszívtam megint. Második körben már óvatosabb voltam. Ami fekete, az sima szénacél, ebbe hegesztettem egy 8-as rozsdamentes pálcát, ezen van a heveder és ahol a vázzal érintkezik, ott rozsdamentes csőben megy át csavar. Így nem kopik, nem rozsdásodik sehol.